2020. február 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
Dicsőítették, látva hatalmát

Igehely: Mt 9:1-8; Kulcsige: Mt 9:6 „Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön: «Kelj fel» – így szólt ekkor a bénához –, «vedd az ágyadat, és menj haza!»”

Most pedig kövessük az Úr Jézust, ahogy elmegy a maga városába, Kapernaumba és ott találkozik a béna, paralizált beteggel. Leírhatatlan ennek az embernek a helyzete. Teljesen reménytelen, mert egy orvos sem tudott már rajta segíteni, sem a legkiválóbb gyógyszerek. Ez a bűnös ember igazi képe. Senki sem tud segíteni rajta, csak Jézus Krisztus egyedül. Voltak jó barátai, s nem csak bírálói, mint Jóbnak, ahogy meg van írva: „Minden időben szeret az igaz barát és testvérré válik a nyomorúság idejére.” (Péld 17:17)

Jézus a problémát a gyökerénél kezeli, mint a jó orvos: a bűnt elrendezi, a sebet kitisztítja, mert csak azután jöhet az igazi, teljes gyógyulás. Az írástudók nem így tudták és másképpen értelmezték: káromlásnak. Saját bűnük akadályozta meg őket abban, hogy megértsék az Isten Fiának hatalmát. Az Úr Jézusnak hatalma volt a bűnök bocsánatára a Földön. A csoda megtörtént, a beteg meggyógyult, már ő viszi haza az ágyát. Az ellenzék nem tudott örülni, de a sokaság dicsőítette Istent a csodáért.

Érted-e már a gyógyulás igazi forrását? Tudod-e eléggé dicsőíteni Jézus Krisztus hatalmát?

Szabó Mihály

DÉLUTÁN | 

Az irgalmasság diadalmaskodik az ítélet felett

Igehely: Jak 2:8-15; Kulcsige: Jak 2:13 „Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.”

Ezen a héten minden este az irgalmassággal foglalkozunk és hiszem, hogy mire eljön a szombat este, jól is fogunk vizsgázni. Az irgalmasságot tanulni kell, mert nem ezzel az erénnyel születünk erre a világra, hanem az ellenkezőjével: személyválogatás, törvénykezés, irgalmatlanság. Jézus Krisztus ezeket mind legyőzte a keresztfán, mint ahogy az irgalmasság is győz az ítélet felett.

Pál apostol azt mondja, hogy: „Krisztussal együtt megfeszíttettem, élek pedig többé nem én, hanem a Krisztus él bennem.” (Gal 2:2a) Ha ez igaz, akkor nem leszek többé személyválogató, törvényszegő, hanem tudok szeretni mindenkit és a szabadság törvénye szerint élek. Így pedig irgalmasságot tudok cselekedni, mint ahogy Jézus Krisztus is cselekedett velünk, akik a Jerikói út áldozatai lettünk. Milyen jó, hogy Jézus arra ment! Áldott legyen az Ő szent neve érte. Ámen.

Szabó Mihály

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A sze­re­tet és a sze­líd­ség nem zárja ki az ostor, a bot – vagy­is a ke­mény, ér­zel­mek­kel fű­tött dor­gá­lás – al­kal­ma­zá­sát. Sőt! Van­nak hely­ze­tek, ami­kor ezek­hez kell fo­lya­mod­ni, szó sze­rin­ti ér­te­lem­ben is. Ha eze­ket az esz­kö­zö­ket „a sze­re­tet kar­já­val moz­gat­ják” (C.H. Spur­geon), abból nem ke­let­kez­het kár. Csak az az ember tud he­lye­sen bánni ezek­kel az esz­kö­zök­kel, aki előbb ön­ma­gát fe­nyí­ti és fe­gyel­me­zi meg, aki fo­lya­ma­tos os­to­ro­zás alatt áll. Ne­künk is min­dig ke­zünk ügyé­ben van a „bot”. Tud­juk-e ren­del­te­tés­sze­rű­en hasz­nál­ni?