2020. július 24., péntek

DÉLELŐTT | 
Teljes odaszánás a győzelem érdekében

Igehely: Fil 3:7-16; Kulcsige: Fil 3:14 „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

A cím kapcsán egy ifjú teológus esete jutott eszembe, aki azt a feladatot kapta egyik vizsgáján, hogy írjon dolgozatot A mindenható Isten és az ördög – címmel. A megadott téma nagyot dobbant az ifjú szívében. Telve a Megváltójában nyert örömmel – ám nem számolva a rendelkezésére álló idővel – gondolatai nem tudtak elszakadni az Úrtól. Majd a csak félig kész dolgozat végére ezt írta: NINCS IDŐ AZ ÖRDÖGRE! Telitalálat! Ez a teljes odaszánás. Pálnak, Krisztus megragadottjának már nincs ideje másra, mint küldetésére, szolgálatára – ez az újjászületett élet új „időszámítása” és odaszánása.

A teljes odaszánás a megváltott élet új értékrendjében jut kifejezésre: „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent”. Célkitűzése is új: „hogy Krisztust megnyerjem”. Ezért „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” „a lélek üdvösségére”. Gondold meg: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Mögötted van-e már óemberi életed? Osztatlan-e odaszánásod a győzelem érdekében?

Leopold László

DÉLUTÁN | 

Reménység minden életkorban

Igehely: Zsolt 71:1-9 Kulcsige: Zsolt 71:5 „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta.”

A legtöbb ember vágya a hosszú életkor a „napos oldalon”, egészségben, „betelve az élettel”. Ám rendszerint a bajok száma fölülmúlja az évekét (1Móz 47:9). Az Úr Jézus is figyelmeztet: „A világon nyomorúságotok van”. Ő sem ígéri övéinek, hogy problémamentes lesz az útjuk „a halál árnyéka völgyében”. Bizony, nem kell messzire haladnunk a hívő életben, hogy ilyen tapasztalataink legyenek. Igazat adhatnunk a nagy prédikátornak: „A reménység az élet szenvedéseinek égi balzsama” (Spurgeon). Az öregember könyörgése a reménység éneke Isten igazságosságáról és hűségéről; olyan élethelyzetben, amelyben – mint megvallja: „Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem” (20.v.). Igen, akinek az Úr a reménysége, annak Ő több mint menedék: olyan sziklavár, amelyben lakhatunk is minden életkorban.

Ha őrzöd, ápolod az Úrral való közösséged, te is vallhatod: „és eljött az árvíz, / és fújtak a szelek...” / Bele-belerendült a házam, / s nem dőlt össze! KŐSZIKLÁN VAN! (Füle Lajos). „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké” (Zsolt 73:26)!

Leopold László

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 15:12–18 Kulcsige: 5Móz 15:16 „De ha azt mondja neked: Nem megyek el tőled! – mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad.”

Kü­lön­bö­ző kap­cso­la­tok­ban va­gyunk jelen e vi­lág­ban. Ezek közül em­lí­tek né­há­nyat: társ, szülő, gyer­mek, test­vér vagy szol­ga és úr vi­szo­nyá­ban élünk. A Bib­li­á­nak min­den ka­te­gó­ri­á­ra meg­van a ta­ní­tá­sa, hogy a sze­re­pek ne üt­köz­ze­nek, hanem in­kább har­mo­ni­zál­ja­nak. Mint aho­gyan a te­rem­tett vi­lág­ban is meg­van az össz­hang, úgy az em­be­ri tár­sa­da­lom­ban is meg kell, hogy le­gyen. Az egy­ház­ban, Krisz­tus népe közt is nagy ennek ér­té­ke. Az Ószö­vet­ség, de az Új­szö­vet­ség is ren­del­ke­zik azok­kal a ta­ní­tá­sok­kal, amit be kell tar­ta­ni és kö­vet­ni kell.