2020. július 24., péntek

DÉLELŐTT | 
Teljes odaszánás a győzelem érdekében

Igehely: Fil 3:7-16; Kulcsige: Fil 3:14 „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

A cím kapcsán egy ifjú teológus esete jutott eszembe, aki azt a feladatot kapta egyik vizsgáján, hogy írjon dolgozatot A mindenható Isten és az ördög – címmel. A megadott téma nagyot dobbant az ifjú szívében. Telve a Megváltójában nyert örömmel – ám nem számolva a rendelkezésére álló idővel – gondolatai nem tudtak elszakadni az Úrtól. Majd a csak félig kész dolgozat végére ezt írta: NINCS IDŐ AZ ÖRDÖGRE! Telitalálat! Ez a teljes odaszánás. Pálnak, Krisztus megragadottjának már nincs ideje másra, mint küldetésére, szolgálatára – ez az újjászületett élet új „időszámítása” és odaszánása.

A teljes odaszánás a megváltott élet új értékrendjében jut kifejezésre: „Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent”. Célkitűzése is új: „hogy Krisztust megnyerjem”. Ezért „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” „a lélek üdvösségére”. Gondold meg: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Mögötted van-e már óemberi életed? Osztatlan-e odaszánásod a győzelem érdekében?

Leopold László

DÉLUTÁN | 

Reménység minden életkorban

Igehely: Zsolt 71:1-9 Kulcsige: Zsolt 71:5 „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta.”

A legtöbb ember vágya a hosszú életkor a „napos oldalon”, egészségben, „betelve az élettel”. Ám rendszerint a bajok száma fölülmúlja az évekét (1Móz 47:9). Az Úr Jézus is figyelmeztet: „A világon nyomorúságotok van”. Ő sem ígéri övéinek, hogy problémamentes lesz az útjuk „a halál árnyéka völgyében”. Bizony, nem kell messzire haladnunk a hívő életben, hogy ilyen tapasztalataink legyenek. Igazat adhatnunk a nagy prédikátornak: „A reménység az élet szenvedéseinek égi balzsama” (Spurgeon). Az öregember könyörgése a reménység éneke Isten igazságosságáról és hűségéről; olyan élethelyzetben, amelyben – mint megvallja: „Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem” (20.v.). Igen, akinek az Úr a reménysége, annak Ő több mint menedék: olyan sziklavár, amelyben lakhatunk is minden életkorban.

Ha őrzöd, ápolod az Úrral való közösséged, te is vallhatod: „és eljött az árvíz, / és fújtak a szelek...” / Bele-belerendült a házam, / s nem dőlt össze! KŐSZIKLÁN VAN! (Füle Lajos). „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké” (Zsolt 73:26)!

Leopold László

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.