2020. június 2., kedd

DÉLELŐTT | 
Az első vértanú halála

Igehely: ApCsel 7:51-60; Kulcsige: ApCsel 7:55 „Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll.”

Egy tanúnak nemcsak azt kell ismernie, akiről/amiről, hanem azokat is, akiknek tanúskodik. Ebben a szakaszban először arra csodálkoztam rá, hogy mit tesz egy Szentlélekkel teljes tanú. Leleplezi azon emberek életét, akiknek Jézusról beszél. Szívük és fülük körülmetéletlen, nyakuk kemény, elődeikhez hasonlóan állandóan a Szentlélek ellen lázadnak. Az egyedül igaz Jézus Krisztus árulóivá és gyilkosaivá lettek. Dicsekedtek a törvénnyel, de nem tartották meg azt. Nagy figyelmeztetés ez minden ma élő hívő számára, akik nem vagyunk mentesek ezektől a bűnöktől.

Mint akkor, ma sem szeretik az emberek, ha szembesítik őket az igazsággal. Azokat, akik ezt mégis vállalják, szeretetlenséggel vádolják. Istvánhoz hasonlóan ilyenkor a legtanácsosabb Istenre emelni tekintetünket. Ha látom Őt, a szenvedőt, ez ad hitemnek új erőt. Ha vele együtt szenvedünk, vele együtt fogunk meg is dicsőülni (Róm 8:17). Hasonló támadások esetén a legjobb Jézushoz hasonlóan imádkozni.

Mit teszel, ha valakinek meg kell(ene) mondani az igazat? És ha neked mondják meg? Kire hallgatsz, és milyen indulat jár át ilyenkor?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Újjászületve a Lélek által

Igehely: Tit 3:3-11; Kulcsige: Tit 3:5 „Nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által.”

Pál apostol a 3. versben felsorolja régi életünk jellemvonásait, amelyek szellemi halálba sodornak minden embert, bármilyen kis mértékben is lennének jelen az említett dolgok az életében. Ezeknek a tudatosan elkövetett bűnöknek a következménye tette szükségessé az újjászületést, amit a törvényt ismerő zsidók közül is többen nehezen értettek (Jn 3:4).

Fontos látnunk, hogy az újjászületést Isten kezdeményezte üdvözítő kegyelme megjelenése által, ami láthatóvá lett minden ember számára (Lk 2:29-32). Mindezt nem igaznak vélt cselekedeteinkért, hanem az Ő nagy irgalmasságából tette a Szentlélek újjáteremtő munkája folytán, akinek túláradó bőségét kitöltötte reánk Jézus Krisztus által. Isten az újjászületéssel együtt élő reménységet ad az embernek bűnei bocsánata, Jézus Krisztus megigazítása és öröksége felől.

Akik pedig hívőkké lettek: 1) Igyekezni fognak jócselekedetekben elöl járni, hiszen ezért történt újjáteremtésük (Ef 2:10). 2) Kerülni fogják nemcsak a haszontalan vitatkozásokat, hanem azok szítóit is, akik többszöri figyelmeztetés ellenére sem készek változtatni életvitelükön.

Kiss Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:1–14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

Az embereket sok minden akadályozza abban, hogy elfogadják Isten meghívóját: szántóföld, kereskedés, munka, családtagok, barátok, vagy az ember saját makacs szíve. A példázat szereplői „mit sem törődve” a meghívással, mentek a saját dolguk és tervük után. A Sátán igyekszik elfoglalni az embert, hogy ne legyen ideje a lelkére vagy Isten szavára. Isten mindent elkészített számunkra, sőt minden ember számára, és megadta a lehetőséget, hogy megragadjuk a legnagyobb esélyt, a belépést az életre. Jézus idejében kevesen ragadták meg a nagy lehetőséget, és ma sem tolonganak az örök élet ajtajánál.