2020. június 25., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A csapdák elkerülése

Igehely: 1Tim 6:10-11; Kulcsige: 1Tim 6:11 „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre.”

Ősi vadászmódszer a csapdák kihelyezése. Vigyázz és kerüld, mert ha megfogott, már késő. A csapdákban általában elhelyeznek valamit, ami odacsalogatja a leendő áldozatot. Igénk úgy beszél a pénz szerelméről, mint a legnagyobb csaliról. Nem a pénz létezése vagy birtoklása okozza a gondot, hanem az, ha valakinek a szívéhez nő. Az egész egy csillapíthatatlannak tűnő belső vággyal kezdődik. A sóvárgást látjuk a bárányoknál is, akik már messziről szaladnak a sótömbök felé. De nem mindegy, mivel próbálod kielégíteni a benned levő űrt! A belső kívánság vitte Évát is a tévelygés útjára, amely aztán átszegezte sok fájdalommal. Vigyázz, mert nem lehet szolgálni a mammonnak is, és Krisztusnak is.

De van egy másik út is. Isten nemcsak tiltásokat közöl, hanem lehetőséget is ad: kövesd! Az újjászületéskor Isten elveszi megkötözöttségeidet, és lehetőséget ad, hogy kövesd az igazságot, Istenfélelmet, hitet, szeretetet, békességes tűrést és szelídséget. Az Úr Jézus a példa, Őt kell követned. Vigyázz, el ne veszítsd útközben a motivációdat, mert Sátán bármikor kész felmelegíteni benned a régi sóvárgást! Krisztus követése nem tűnik olyan vonzónak emberi természetünk számára, de csak ez az út vezet a mennybe.

Albert Zsolt

DÉLUTÁN | 

Gyümölcsözve szívességben és jóságban

Igehely: 2Kor 6:3-10; Kulcsige: 2Kor 6:6 „Tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben.”

A Szentlélek gyümölcse nagyon is kézzelfogható és gyakorlatias, mint a szívesség és a jóság. Mi sokszor úgy képzeljük el a hívő életet, hogy valaki megtér és kijön a mélységből, majd lendületesen felfelé ívelő életet él, amit semmi sem tör meg, nem is gátol. A gyakorlatban azonban ez a helyzet nem túl gyakori. A hívő élet szolgáló élet, és a 4. és 5. versben bemutatott nyomorúságos körülményektől függetlenül kell haladnia tovább! Mi ennek a kulcsa? Az, hogy tudjuk: mi az Istennek szolgálunk. A szívesség és jóság nem a környezeti hatásokra adott válasz, hanem belső meggyőződés, ami meghatározza cselekedeteinket. Ezt az Úr Jézustól tanuljuk, aki szenvedése közben is másokra gondolt, és a bűnösökért imádkozott.

A gonoszt jóval győzni meg: ez a mi hivatásunk. Ha egy vita során mindegyik partner csak kicsit akar a másiknál hangosabb lenni, akkor soha nem lesz megoldás a problémájukra. De a kis engedmények is szép eredményre vezethetnek.

A szívesség és jóság egy meg nem érdemelt plusz tett, ami lecsillapítja a kedélyeket, és ami úgy működik, mint Isten fegyvere az igazság oldalán. Legyen életed ma ilyen gyümölccsel telve!

Albert Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?