2020. június 25., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A csapdák elkerülése

Igehely: 1Tim 6:10-11; Kulcsige: 1Tim 6:11 „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre.”

Ősi vadászmódszer a csapdák kihelyezése. Vigyázz és kerüld, mert ha megfogott, már késő. A csapdákban általában elhelyeznek valamit, ami odacsalogatja a leendő áldozatot. Igénk úgy beszél a pénz szerelméről, mint a legnagyobb csaliról. Nem a pénz létezése vagy birtoklása okozza a gondot, hanem az, ha valakinek a szívéhez nő. Az egész egy csillapíthatatlannak tűnő belső vággyal kezdődik. A sóvárgást látjuk a bárányoknál is, akik már messziről szaladnak a sótömbök felé. De nem mindegy, mivel próbálod kielégíteni a benned levő űrt! A belső kívánság vitte Évát is a tévelygés útjára, amely aztán átszegezte sok fájdalommal. Vigyázz, mert nem lehet szolgálni a mammonnak is, és Krisztusnak is.

De van egy másik út is. Isten nemcsak tiltásokat közöl, hanem lehetőséget is ad: kövesd! Az újjászületéskor Isten elveszi megkötözöttségeidet, és lehetőséget ad, hogy kövesd az igazságot, Istenfélelmet, hitet, szeretetet, békességes tűrést és szelídséget. Az Úr Jézus a példa, Őt kell követned. Vigyázz, el ne veszítsd útközben a motivációdat, mert Sátán bármikor kész felmelegíteni benned a régi sóvárgást! Krisztus követése nem tűnik olyan vonzónak emberi természetünk számára, de csak ez az út vezet a mennybe.

Albert Zsolt

DÉLUTÁN | 

Gyümölcsözve szívességben és jóságban

Igehely: 2Kor 6:3-10; Kulcsige: 2Kor 6:6 „Tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben.”

A Szentlélek gyümölcse nagyon is kézzelfogható és gyakorlatias, mint a szívesség és a jóság. Mi sokszor úgy képzeljük el a hívő életet, hogy valaki megtér és kijön a mélységből, majd lendületesen felfelé ívelő életet él, amit semmi sem tör meg, nem is gátol. A gyakorlatban azonban ez a helyzet nem túl gyakori. A hívő élet szolgáló élet, és a 4. és 5. versben bemutatott nyomorúságos körülményektől függetlenül kell haladnia tovább! Mi ennek a kulcsa? Az, hogy tudjuk: mi az Istennek szolgálunk. A szívesség és jóság nem a környezeti hatásokra adott válasz, hanem belső meggyőződés, ami meghatározza cselekedeteinket. Ezt az Úr Jézustól tanuljuk, aki szenvedése közben is másokra gondolt, és a bűnösökért imádkozott.

A gonoszt jóval győzni meg: ez a mi hivatásunk. Ha egy vita során mindegyik partner csak kicsit akar a másiknál hangosabb lenni, akkor soha nem lesz megoldás a problémájukra. De a kis engedmények is szép eredményre vezethetnek.

A szívesség és jóság egy meg nem érdemelt plusz tett, ami lecsillapítja a kedélyeket, és ami úgy működik, mint Isten fegyvere az igazság oldalán. Legyen életed ma ilyen gyümölccsel telve!

Albert Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A sze­re­tet és a sze­líd­ség nem zárja ki az ostor, a bot – vagy­is a ke­mény, ér­zel­mek­kel fű­tött dor­gá­lás – al­kal­ma­zá­sát. Sőt! Van­nak hely­ze­tek, ami­kor ezek­hez kell fo­lya­mod­ni, szó sze­rin­ti ér­te­lem­ben is. Ha eze­ket az esz­kö­zö­ket „a sze­re­tet kar­já­val moz­gat­ják” (C.H. Spur­geon), abból nem ke­let­kez­het kár. Csak az az ember tud he­lye­sen bánni ezek­kel az esz­kö­zök­kel, aki előbb ön­ma­gát fe­nyí­ti és fe­gyel­me­zi meg, aki fo­lya­ma­tos os­to­ro­zás alatt áll. Ne­künk is min­dig ke­zünk ügyé­ben van a „bot”. Tud­juk-e ren­del­te­tés­sze­rű­en hasz­nál­ni?