2020. május 10., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Az öröm igazi forrása

Igehely: 1Jn 1:1-4; Kulcsige: 1Jn 1:4 „Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.”

A modern műszerek előtti időkben a szénbányászok sárga kanárit vittek magukkal a mélybe, hogy figyelmeztesse őket a metán vagy szénmonoxid veszélyére. Ez a kis éneklő madár már csekély gáz koncentrációnál is abbahagyta a folyamatos csivitelést, ezzel jelezve a bányászoknak, hogy kockázatos tovább ott maradniuk. A keresztyén öröm olyan, mint ez a kis madár. Ha a szívünk ab­ba­hagy­ja az éneklést, ha nem a hálaadás légköre jellemezi mindennapjainkat, akkor elveszítettük örö­mün­ket. Újra Jézushoz kell jönnünk. Ő az öröm igazi, kizárólagos és kiapadhatatlan forrása. Benne és általa válhat a mi örömünk teljessé, olyan mértékben túláradóvá, hogy mindenkor képesek legyünk örvendezni, még a nehézségek és megpróbáltatások között is (Fil 4:4).

Minél jobban és mélyebben, közelebbről és bensőségesen ismerjük meg Jézust, annál inkább lesz örömteljessé az életünk. Minél inkább készek leszünk másoknak hirdetni az Igét és vallást tenni hitünkről, nem keresztyén barátainknak, annál inkább fogjuk átélni az Istennel való közösség áldásait. Figyeljük meg az Igében azokat a kifejezéseket, amelyek által János apostol dinamizmussal teljesen fejezi ki meggyőződését arról, hogy Jézus által minden ember számára megjelent az örök élet: „hallottunk”, „láttunk”, „megfigyeltünk” „megtapintottunk”. Valóban az apostolok szem és fültanúi voltak Jézus életének, csodáinak, halálának, feltámadásának és mennybemenetelének, de ez nem jelenti azt, hogy mi nem ismerhetjük meg az Urat, mert már nem láthatjuk őt fizikai szemeinkkel. Emlékezzünk mit mondott Jézus Tamásnak: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn 20:29). Ha készek vagyunk közösséget vállalni Jézussal a szenvedésekben is, egyre jobban hozzá fogunk hasonlítani. Átformálódunk képére és átéljük azt az erőt, amely által az Atya feltámasztotta Fiát a halálból, és amely erő által majd egy napon mi is megdicsőült testben láthatjuk meg az Urat (Fil 3:9-11).

Hol és miben keresik ma az emberek az örömet? Miben különbözik a világ öröme a keresztyének örömétől? Miért veszítjük el olyan könnyen az örömünket? Mit kell megtenned ma ahhoz, hogy örömöd újból teljessé legyen?

Szabó László

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Adjunk hálát azért, mert ismerhetjük a teljes öröm forrását, Istent! – Zsolt 16:11

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Légy türelemmel! – Jak 5:1-20 (Jak 5:8)

DÉLUTÁN | 

Egységben hirdetett evangélium

Igehely: Gal 2:1-10; Kulcsige: Gal 2:9 „És amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a népekhez menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez.”

Az evangélium Isten örömhíre a világ számára. Olyan erőt hordozó üzenet, mely képes üdvözíteni az embereket. Az evangélium által ismerjük meg Isten igazságát, mely szerint mindannyian bűnösek vagyunk és Jézus megváltására van szükségünk. Az evangéliumot minden embernek hallania kell, ezért, ha nem is lehet minden hívő utazó evangélista, mégis minden hívő élhet olyan életet, hogy általa Istenre és az evangéliumra irányítsa mások figyelmét. Az evangélium olyan világos és félreérthetetlen üzenete az Istennek, melynek tartalmát nem másíthatjuk meg. Egy vesszőt sem vehetünk ki belőle, de még egy pontocskát sem tehetünk hozzá. Felelősségünk és küldetésünk egységesnek maradni és megőrizni az evangélium igazságát (Gal 1:6-9).

Napjainkban is vannak, hamis tanítók, „áltestvérek”, akik „el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát”. Pál apostol már szolgálatának korai fázisában felismerte, hogy ha meghasonlás támad az evangélium kapcsán közte és a többi apostol között, akkor ez megkérdőjelezheti a keresztyén misszió jövőbeli eredményességét és megmaradását. Hiszen a keresztyénség ereje nem az újszerű, modern módszerekben, nem a jól szervezett struktúrákban, még csak nem is a jól képzett szolgálattevőkben vagy a megfelelő vezetői hierarchiákban van, hanem egyedül az evangéliumban. Jézus Krisztus az üdvözítő (ApCsel 4:12), aki a Szentlélek által építi egyházát, melyen a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni (Mt 16:18).

Pál apostolt a Szentlélek kinyilatkoztatása indította arra, hogy keresse fel a jeruzsálemi apostolokat, és velük összehangolva hirdesse tovább az evangéliumot a pogányok között. Csak ilyen módon tudta elejét venni annak, hogy meghazudtolja a judaizmus által terjesztett szóbeszédet, miszerint ő eltérő evangéliumot hirdet attól, amit a többi apostol képvisel. Az apostoli tanácskozás résztvevői Péter, Jakab, János, valamint a pogány misszióban szolgálók Barnabás, Titusz és Pál teljes egyetértésre jutottak abban, hogy nem ugyanazt az elhívást kapták, de ugyanazt az evangéliumot hirdetik, hiszen nincs más evangélium (Gal 1:7). Jegyezzük meg testvéreim a Szentlélek az egység Lelke. Ő soha nem munkálja a széthúzást, a pártoskodást, hanem mindig közelebb visz Jézushoz, lelki testvéreinkhez és szolgatársainkhoz.

Szabó László

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!