2020. május 11., hétfő

DÉLELŐTT | 
Öröm hit által

Igehely: 1Pt 1:3-9; Kulcsige: 1Pt 1:8 „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek.”

Bizonyosak lehetünk az üdvösségünkben akkor, ha Jézus Krisztus által újjászülettünk és élő reménységet nyertünk. Nem kell aggódnunk, sem félnünk többé attól, hogy mi lesz velünk a halál után, mert örökségünk a mennyben van fenntartva számunkra. Békességünk lehet afelől, hogy az Úr elkészítette és fenntartja számunkra a győzteseknek járó jutalmat (2Tim 4:8). Aki bizonytalan az üdvösségében, az nem is fog tudni igazán örülni ennek a csodálatos ajándéknak, habár ez értékesebb a világ összes gazdagságánál (Máté 16:26). Nem vagyunk hibátlanok. Megfáradunk. Elesünk. A nehéz időben megszomorodunk, de még is bízunk abban, aki nem csak örökségünket őrzi, hanem bennünket is megtart, hogy egy napon átvegyük koronánkat. A próbák jönnek, a sátán tüzes nyilaival kitartóan ostromolja életünket, de mindezek által Isten hitünket formálja, hogy „Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre”.

Van-e bizonyosságod az üdvösséged felől? Miben mutatkozik meg, hogy örvendezel az üdvösség ajándékának? Van-e olyan nehézség vagy kísértés, amiben ma az Úr segítségét kell kérned?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Emlékezz üdvösségünk evangéliumára!

Igehely: 1Kor 15:1-4; Kulcsige: 1Kor 15:1 „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok.”

Súlyos torzulások állhatnak be annak az embernek a lelki életében, aki elfeledkezik arról az evangéliumról, amely által hívővé lett. Lehet, hogy nem gondolta komolyan, vagy elhamarkodottan döntött afelől, hogy Jézust elfogadja személyes megváltójának (2. v.). Ha bár nem emlékszel arra, milyen Igéből prédikált az igehirdető, amikor megtértél, de az evangéliumnak üzenetét soha nem feledheted el: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon” (3-4. v.).

Pál apostol emlékeztet minket arra, hogy az evangélium által üdvözültünk. Három cselekvésre irányuló szó által hangsúlyozza, mi a helyes viszonyulás az evangéliumhoz: befogadás, megmaradás és megtartás! Amikor befogadtuk az örömhírt, megnyíltak lelkünk zárjai azelőtt, aki szívünk ajtaján zörgetett. Jézus közösséget vállalt velünk, mi pedig azonosultunk halálával és feltámadásával. A támadások mindjárt jöttek. A sátán nem adta könnyen, ami az övé volt, de megtanultuk, ha a láthatatlanokra nézünk, erőt kapunk a kitartáshoz (Zsid 11:27). A kegyelem volt tanítómesterünk, hogy ne legyünk többé hitetlenek, hanem törekedjünk józanul, mértékletesen, igazságosan és istenfélelemmel élni az Isten dicsőségére (Tit 2:12).

Szabó László

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.