2020. március 20., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten dicsőséges, szeretett Fia

Igehely: Mt 17:1-13; Kulcsige: 17:5 „Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!”

A közelmúltban alkalmam volt egy csoportban a házasságról és a szexuális együttlétről beszélgetni. Amikor elmondtam, hogy a feleségem és én a házasságig nem éltünk együtt, ezt a reakciót váltotta ki bennük: „ez már nagyon szélsőséges!” Nagyon jól példázza ez, hogy milyen mélyen van az emberiség a bűnben, és mennyire hiányzik belőle az Istennek dicsősége (Róm 3:23).

Amikor az Isten dicsőségéről van szó, mindig eszembe jutnak az özönvíz előtt történt események. Amikor megtörtént a bűnbeesés, az emberből eltűnt az Isten dicsősége, és helyébe került a bűn. Vajon hogy lehetséges ezt a dicsőséget újból élvezni? A felolvasott igerészben van egy útmutató ennek a célnak ez elérésére. Azt mondja az 5. vers utolsó kifejezése: „rá hallgassatok!”. Ha nincs is ráírva a homlokára, az ember mégis vágyik arra, hogy Isten dicsősége felragyogjon az életében. De ez nem lehetséges csak Jézus Krisztuson keresztül, ezért: rá hallgassunk!

Gondolkodj el: Mi lehet az az életedben, ami elveszi Isten dicsőségének helyét? Mi az, ami megakadályozza, hogy Krisztuson keresztül Isten dicsősége felragyogjon az életedben, és örülhess a megváltásnak?

Ferkő Attila

DÉLUTÁN | 

Követendő életpélda

Igehely: 1Sám 12:1-5, 20-25; Kulcsige: 1Sám 12:2 „Most már a király jár előttetek, hiszen én megöregedtem és megőszültem, a fiaim is ott vannak már közöttetek. Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig.”

Életünk rövidebb vagy hosszabb korszakokból áll, amelyeknek a végén mérlegre kerülnek annak a bizonyos életszakasznak az eseményei. Ilyenkor számos kérdést teszünk fel a kiértékelés céljából. Hogyan vettük az akadályokat? Milyen bukásokat vagy győzelmeket éltünk meg? És nem utolsó sorban, mindent figyelembe véve, mi a végső tanulság az adott korszakról? Pozitív vagy negatív-e a végső eredmény?

Sámuel is tartott kiértékelést a szolgálata végén, és szeretném, ha megfigyelnénk ennek néhány olyan elemét, amely nekünk is hasznos lehet egy-egy korszak lezárásánál. Az első pozitív példa Sámuel kiértékeléséből, hogy ő azt a népre bízta. Nem szubjektivizmusa határozta meg, hanem a nép véleménye. A második, hogy attól függetlenül, hogy milyen nehézségeken mentek keresztül a néppel, Sámuel nem mondott le róluk, és nem mondta, hogy nem érdekli, mi lesz velük a jövőben. Ő inkább nyitva hagyta a lehetőséget, hogy taníthassa őket (23b). A harmadik pozitív példa, hogy nem szűnt meg imádkozni a népért. Az a kívánságom, hogy mi is olyan szolgái legyünk az Istennek, akik ilyen jó példák tudnak lenni, mint Sámuel. Vajon minden területen azok vagyunk?

Ferkő Attila

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:1–5 Kulcsige: 1Kor 4:1–2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”

A hűség is­te­ni jel­lem­vo­nás, amit mi, ha­lan­dó em­be­rek, ne­he­zen tu­dunk fel­fog­ni, és be­ha­tá­rol­ni nagy­sá­gá­ban, hosszú­sá­gá­ban, mély­sé­gé­ben, idő­ben stb.: „Tudd meg tehát, hogy a te Is­te­ned, az Úr az Isten. Áll­ha­ta­tos Isten ő, aki hű­sé­ge­sen meg­tart­ja szö­vet­sé­gét ezer nem­ze­dé­ken át is, azok iránt, akik sze­re­tik őt és meg­tart­ják pa­ran­cso­la­ta­it” (5Móz 7:9). A mi hű­sé­ges Is­te­nünk­nek egyik leg­főbb el­vá­rá­sa, hogy szol­gái hű­sé­ge­sek le­gye­nek.