2020. március 26., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Isten egybekötötte

Igehely: Mt 19:1-15; Kulcsige: Mt 19:6 „Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!”

Ez a téma aktuális mindenki számára: házasság előtt állóknak, házasságban élőknek, a válás szélén levőknek, akik már csak éltek házasságban vagy sohasem fognak házasságban élni. Mert erős házasságok eredményeznek erős társadalmat és erős gyülekezeteket. A házasságból nem menekülni, hanem megerősíteni kell.

Mivel Jézus sokakat meggyógyított, (Jézus meg tudja gyógyítani a megromlott házasságokat is) farizeusok mentek hozzá, hogy megkísértsék és csapdába ejtsék. Mennyire szomorú, hogy Jézus jelenlétében nem az építő megoldásokat keresik, hanem a kibúvókat, pedig Jézussal minden lehetséges – ezt soha ne feledd! Azt akarták megtudni, hogy milyen körülmények között lehetséges elválni, Jézus viszont a teremtési rendre mutatott és figyelmeztette őket: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Mt 19:6) Miután egymásé lettek, egy testté váltak, az igazi öröm és áldás abból fog származni, ha ezt mindvégig az Úr szerint megtartják. Legnagyobb akadály ennek kivitelezésében a szív megkeményedése és az Istennel való kapcsolat megromlása.

Adj hálát a házasság intézményéért. Imádkozz azokért, akik az elválás peremén állnak. Fedezd fel Isten eredeti tervét és örvendezz, gyönyörködj abban!

Deák Zsolt

DÉLUTÁN | 

Ragaszkodás a hűséges Istenhez

Igehely: Ézs 46:3-13; Kulcsige: Ézs 46:3- 4 „Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.

Bálványok nem csak régen voltak, hanem ma is léteznek, sőt a mostaniak sokkal szofisztikáltabbak lehetnek. A múltban a bálványok nem láttak, nem hallottak, nem tudtak beszélni – a mai bálványok ennél sokkal többre képesek, még saját maguk fejlesztésére is. A technológia vívmányai különösen az embert célozzák és kényeztetik, az ember pedig egyre többet áldoz, (és egyre több mindent feláldoz) hogy mindezeket magának megszerezhesse. Ami után fáradozol, ami után vágyakozol, azt nevezed kincsednek és ahhoz ragaszkodik a szíved.

A felhívás, hogy a mi szívünk ragaszkodjon a mi hűséges Istenünkhöz, aki így szólítja meg az övéit: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.” (Ézs 46:4) A mi Istenünk és az irántunk való hűsége nem változik meg, de a mi ragaszkodásunk ingadozhat. Okuljunk azok bukásából, akik bálványokhoz fordultak, segítségért máshoz kiáltottak és az egy igaz Istent megvetették. Az Úr őrizzen attól, hogy a modern technológiának hódoljunk és elvesszünk. Az út végén nem a virtuális valóság, hanem a Teljes Valóság vár ránk, aki egyedül méltó arra, hogy teljes szívünkből és hűségesen ragaszkodjunk Hozzá életünk végéig!

Deák Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!