2020. március 30., hétfő

DÉLELŐTT | 
Szolgálni jött

Igehely: Mt 20:17-28; Kulcsige: Mt 20:28 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Azzal szolgáljuk Istent, ha szolgálunk az embereknek. A világban az a nagy, akinek pozíciója, hatalma van és megkövetelheti az emberek szolgálatát. Az Úr Jézus nem ilyen szempontok alapján mérte a nagyságot és sikert. Mi hány ember felé szolgálunk? Már a tanítványok is vitatkoztak, hogy kik legyenek a főnökök. Ma is lehet kísértés, hogy hasonló módon keressük a pozíciót? Aki Jézushoz akar hasonlítani, annak szolgának kell lennie. Nemcsak az a kérdés, mit teszek Istenért, hanem mit teszek Vele, szolgai szívvel?

Milyen jellemzői vannak a Krisztusi, szolgai lelkületnek? (28v.) Legyen célunk segíteni másokat az üdvösségre. Odafigyelni az emberekre, észrevenni a szükséget. Legyünk elérhetőek, ne tartsuk bosszantónak a váratlan eseményeket, ha Isten áthúzza terveink, legyünk rugalmasak. Ne csak akkor vállaljunk valamit, amikor kényelmes vagy látványos. Ne akarjunk elámítani másokat, hatásokat vadászni. Jézus nem nagysága ellenére, hanem nagysága miatt szolgált. Legyünk alázatosak, tiszta életű emberek, kitartók. Keressük azt, hogy Isten Szentlelkétől függjünk életünk minden területén.

Székely Béla

DÉLUTÁN | 

Egy vakmerő fiatal büntetése

Igehely: 2Sám 1:1-16; Kulcsige: 2Sám 1:14-15 „Erre ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy mertél kezet emelni az Úr felkentjére, és megölni őt?!  Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, és végezz vele! Az pedig ledöfte, úgyhogy meghalt.”

Saul halálhírét egy amáléki fiatal vitte meg Dávidnak. Hírének a lényege ugyan igaz, és külseje is gyászt mutat, de mindez csak számító ravaszságot takar. Akkor tévedt veszélyes területre, amikor a maga szerepéről kezdett beszélni. Arra gondolhatott, hogy Dávid gyűlöli Sault és örül majd a hírnek. Jutalomra várt, de reményei nem váltak be. Dávid Isten felkentjének tekintette Sault. Ő maga sohasem emelt rá kezet, sőt szolgáinak is megtiltotta (1Sám 24:8). „És ezt kérdezte tőle Dávid: hogy merted kezedet az Úr felkentjére emelni, és elpusztítani őt?!” (14v.) Ezzel pedig ítéletet mondott az amáléki felett. Így igyekezett tiszta légkört teremteni maga körül. Erre a szigorúságra azért is volt szükség, mert Saul környezetében otthonra találtak a rágalmazók és gyűlölködők. (1Sám 21:8)

Isten teremtett világában vannak tekintélyi rendek. A gyülekezetben is, az istenfélő vezetők által Isten védelemről, irányadásról gondoskodik, hogy a mennyei legelők felé tereljen. Ne légy vakmerő, aki mindent kifogásol, és „Istent nem fél, embert pedig nem tisztel.” (Lk 18:2) A tiszta lelkiismeretű és szándékú ember bátor és tisztelettudó. Adjon az Úr nekünk is erőt, hogy ilyenek legyünk.

Székely Béla

 Napi áhítat

Igehely: Mt 20:17–28; Kulcsige: Mt 20:27 „És aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.”

Két testvér-tanítvány szeretne „helyezkedni” Isten országában, anélkül, hogy tudnák, hogy mi is ez az ország. A lobbitevékenységbe anyjukat is bevonják. A kérdés időzítése is azt mutatja, hogy nagyon nem értik Jézust, aki éppen harmadjára beszél a rövidesen bekövetkező haláláról és feltámadásáról. Lukács szerint még az utolsó vacsora estjén is azon megy a vita, ki a nagyobb Isten országában. Jézus válaszából kiderül, hogy maga a kérdés föltevése is rossz: „Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk.