Igehely: Neh 13:10-14; Kulcsige: Neh 13:14 „Ezért emlékezz meg rólam, Istenem, és ne töröld ki könyvedből hűséges tetteimet, amelyeket Istenem házáért és az ottani teendőkért vittem véghez!”
A gyülekezet lelki nívóját abban is le lehet mérni, hogy a testvérek örömmel és jó szívvel adakoznak-e? Aki nem ragaszkodik teljes szívvel az élő Istenhez, annak a szívéhez nőnek az anyagiak és nehezére fog esni az adakozás. Netán azt is gondolhatja, ha ad, neki kevesebb marad. Pedig ez nem így van. Nehémiás leleplezte a léviták elszéledésének okát, vagyis, hogy nem kapták meg a nekik járó részt, ezért mindenki úgy próbált megélni, ahogy tudott, elszéledve mezeikre. Feltette tehát az elöljáróknak a kérdést: Miért olyan elhagyatott az Isten háza? A rend visszaállításához egész Júda behozta az Úr házába a tízedet, aztán felügyelőket állított, akik kiadták szolgatársaiknak a járandóságot. Isten rendelkezett úgy, hogy a Lévi nemzetségének ne osszanak örökséget, mert „az Úr az ő örökségük.” Nehémiás kéri Istent, ne törölje ki könyvéből hűséges tetteit. Egyedül Isten képes megtartani az Ő népét. Tőle erednek az anyagi és a lelki áldások is. Ragaszkodjunk hozzá, hogy megtarthasson minket is. Mennyire fontosak neked Isten szolgái és az Ő háza? Jó szívvel szoktál adakozni az Úrnak?
Simon András
Segíts Istenem!
Igehely: Zsolt 54:1-9 Kulcsigék: Zsolt 54:3-5 „Istenem, segíts meg neveddel, szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal! Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj beszédemre! Mert idegenek támadtak rám, erőszakos emberek törtek életemre, akik nem törődnek Istennel.”
Ez a Zsoltár Dávidnak egy könyörgését örökíti meg, abból az időből, mikor menekülnie kellet Saul elől. Valószínű nagy lelki fájdalmat okozott neki az, hogy a zífiek elárulták Saulnak, hogy Dávid náluk bujkál. A nyomorult ember oltalmat, segítséget remél, s erre kapott egy hátba döfést. Megtanulhatjuk, hogy mit tesz egy istenfélő ember ilyen esetben. Istenhez kiállt, mint ahogy a százhúszadik zsoltár első versében olvasható: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok és ő meghallgat engem.” Istent kéri, szolgáltasson neki igazságot, nem ő akar önmagáért bosszút állni. Ezt bebizonyította akkor is, mikor megölhette volna Sault, sőt bíztatást is kapott rá, de ő nem akarta felemelni kezét Isten felkentje ellen. Hagyta ügyét az igazságosan ítélő Istenre. Biztos volt abban, hogy Isten megmenti az életét és megsegíti az ellenség kezéből. Végül hálát ad Isten jóságáért, kész dicsőíteni nevét, mert tudja, Isten minden nyomorúságából kimentette őt eddig. Isten minket is bíztat ma: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején. Én megszabadítlak és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50:15)
Simon András
