2020. november 14., szombat

DÉLELŐTT | 
„Egy lapon” az együtt küzdő munkatársak

Igehely: Fil 4:1-5; Kulcsige: Fil 4:3 „Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében.”

Pál apostol elismeri és méltatja a drága munkatársait. Úgy nyilatkozik róluk, mint „örömöm és koronám.” Bíztatja őket, hogy maradjanak meg hűségben és szeretetben szolgálva. A 133. Zsoltár szerint Isten csak oda küld áldást, ahol egyetértésben élnek a testvérek. Néha előfordul, hogy nem értünk mindenben egyet, ez viszont nem jelenti azt, hogy nem vagyunk többé testvérek, sőt szükséges a jó viszony helyreállítása. Pál inti Evódiát és Szüntükhét, hogy legyenek egyetértésben az Úrban. A lelki munkában a hű munkatársak együtt küzdenek az evangélium ügyéért. A megváltottak, kiknek neveik be vannak írva az élet könyvében, az Úrban minden helyzetben örülhetnek. Nagyapám egyik énekében ezt írta: „Oly sokszor borult az égbolt, nem ragyog fénysugár. Megrendül reményem akkor, csapdos a viharár… Refr: Távolból már int felém Mesterem, ad új reményt.” (Búcsúhangok 114) Vegyük tudomásul, hogy nem egymás ellen kell nekünk harcolnunk, hanem együtt a levegőbeli hatalmasságok ellen. Az Úr adjon bölcsességet, hogy mi szeressük egymást. Te mennyire tudsz csapatban dolgozni? Értékeled munkatársaidat?

Simon András

DÉLUTÁN | 

Akik nem fogadták el a szabadulást

Igehely: Zsid 11:35b-40 Kulcsige: Zsid 11:35b „Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük.”

Aradon minden év október 6-án megemlékezünk az 13 aradi vértanúról, akik hitük és meggyőződésük miatt a szabadságért inkább a halált választották, mintsem megalkudjanak az ellenség táborával. Az egyik vértanú búcsúlevelében ezt írta testvérének: „Bocsáss meg az ellenségnek, miként én is megbocsájtottam nekik.” A bibliai hithősök mind kemény próbákon mentek keresztül. Egyeseket megkínoztak, másokat szétfűrészeltek, korbácsütéseket, bilincseket kellet viselniük sok bujdosás és nélkülözés mellett. Mindezt azért vállalták, hogy: „dicsőségesebb feltámadásban legyen részük.” (35b.v.) Amit e világ kínál az csak ideig-óráig való, de Isten ajándéka örök élet. „Hit által ezek elnyerték az Írás jó bizonyságát, de mégsem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott.” (39-40v.) Az ígéret beteljesedése Krisztus, aki a feltámadás és az élet. Minden ember, aki Krisztus előtt hunyt el, hitét Istenre és az ígéreteire építette. A beteljesedés azonban részükre is - velünk együtt- csak Krisztusban érkezett el. „Csak Krisztusban kaptam reményt, új örömet, új életcélt.” Legyen Övé minden dicsőség! Ámen.

Simon András

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”

A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz. Az életből vett illusztráció elmondása után Jézus azt kérdezi, hogy a kettő közül melyik „teljesítette” az apja akaratát. Nem az a kérdés, hogy szóban ki válaszolt helyesen. Mi talán azt mondanánk, hogy az a jó fiú, aki azonnal engedelmesen válaszol, és később is engedelmesen cselekszik. Ez lenne az ideális, de sokszor megakadunk verbális szinten, Atyánkat kifizetjük szép szavakkal.