2020. november 27., péntek

DÉLELŐTT | 
Egyet cselekszem

Igehely: Fil 3:7-17; Kulcsige: Fil 3:14 „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Az embernek sok minden jelenthet értéket. Pál is így volt ezzel egy ideig. Pályafutása kezdetén sokat jelentett neki a származása és vallása. Amikor azonban találkozott Jézussal, teljesen megváltozott a látásmódja. Mindazt, ami addig érték volt neki, kárnak és szemétnek ítélte, hogy megnyerje azt, amit Isten számára Jézusban kínált fel. A találkozás azért volt sorsdöntő, mert Pál úgy ismerte Jézust, mint egy valóságos embert, aki a kereszten halandónak bizonyult. Amikor azonban találkozott vele, akkor valójában azzal az Istennel találkozott, aki az emberben legyőzte a bűn és a halál törvényét.

Ebben a találkozásban azt ismerte fel Pál, hogy az érték nem valamiben van, hanem abban, hogy az embert élettel ajándékozta meg az Isten. És az élet maga lehet értékes, s ugyanakkor örök. De van álértékekkel megtévesztett élet is, ami a széles úton fut, s a halába torkollik. Az értékest és az örökké tartót Isten egy személyben, Jézusban ajándékozza az embernek. Pál pedig, akinek ez kellett, egyet tett: megragadta Jézusban az Isten ajándékát és elhívását.

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

Örömünk és dicskedésünk koronája

Igehely: 1Thessz 2:17-20 Kulcsigék: 1Thessz 2:19-20 „Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.”

Pál a gyülekezetben látta (helyesen) annak gyümölcsét, hogy Isten az apostolság lelki ajándékával ruházta fel őt. Számára a gyülekezet volt az a hűségesen végzett munka, aminek alapján remélte, hogy a visszatérő Jézus ezt fogja mondani neki: jól van jó és hű szolgám... Így a gyülekezet, s benne a tiszta evangélium lett Pál szívügye. Nagyon fontos, hogy mai igehirdetőkként, szolgálattevőkként mi is így lássuk a gyülekezetet, és ilyen szívbeli hozzáállásunk legyen ahhoz a munkához, amire Isten a gyülekezetben elhívott. Azért fontos ez, mert maga az apostol mondja, hogy e szívbeli hozzáállás ellenére is keresztbe tud tenni a Sátán. Szinte rossz arra csak gondolni is, hogy mi van akkor, ha ez a hozzáállás hiányzik? Egyszerű tagként is látnunk kell a gyülekezet fontosságát, és ápolnunk kell a vágyat a szemtől szembeni találkozásokra, melyek valójában azért vannak, hogy én a másik hite által, ő pedig az enyém által együtt épüljünk. Így is megtörténik, hogy „valami” keresztbe tesz, s nem tudunk ott lenni a gyülekezeti alkalmakon. Hát még akkor, ha nem szívügyünk a helyi gyülekezet?

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.