2020. november 27., péntek

DÉLELŐTT | 
Egyet cselekszem

Igehely: Fil 3:7-17; Kulcsige: Fil 3:14 „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Az embernek sok minden jelenthet értéket. Pál is így volt ezzel egy ideig. Pályafutása kezdetén sokat jelentett neki a származása és vallása. Amikor azonban találkozott Jézussal, teljesen megváltozott a látásmódja. Mindazt, ami addig érték volt neki, kárnak és szemétnek ítélte, hogy megnyerje azt, amit Isten számára Jézusban kínált fel. A találkozás azért volt sorsdöntő, mert Pál úgy ismerte Jézust, mint egy valóságos embert, aki a kereszten halandónak bizonyult. Amikor azonban találkozott vele, akkor valójában azzal az Istennel találkozott, aki az emberben legyőzte a bűn és a halál törvényét.

Ebben a találkozásban azt ismerte fel Pál, hogy az érték nem valamiben van, hanem abban, hogy az embert élettel ajándékozta meg az Isten. És az élet maga lehet értékes, s ugyanakkor örök. De van álértékekkel megtévesztett élet is, ami a széles úton fut, s a halába torkollik. Az értékest és az örökké tartót Isten egy személyben, Jézusban ajándékozza az embernek. Pál pedig, akinek ez kellett, egyet tett: megragadta Jézusban az Isten ajándékát és elhívását.

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

Örömünk és dicskedésünk koronája

Igehely: 1Thessz 2:17-20 Kulcsigék: 1Thessz 2:19-20 „Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.”

Pál a gyülekezetben látta (helyesen) annak gyümölcsét, hogy Isten az apostolság lelki ajándékával ruházta fel őt. Számára a gyülekezet volt az a hűségesen végzett munka, aminek alapján remélte, hogy a visszatérő Jézus ezt fogja mondani neki: jól van jó és hű szolgám... Így a gyülekezet, s benne a tiszta evangélium lett Pál szívügye. Nagyon fontos, hogy mai igehirdetőkként, szolgálattevőkként mi is így lássuk a gyülekezetet, és ilyen szívbeli hozzáállásunk legyen ahhoz a munkához, amire Isten a gyülekezetben elhívott. Azért fontos ez, mert maga az apostol mondja, hogy e szívbeli hozzáállás ellenére is keresztbe tud tenni a Sátán. Szinte rossz arra csak gondolni is, hogy mi van akkor, ha ez a hozzáállás hiányzik? Egyszerű tagként is látnunk kell a gyülekezet fontosságát, és ápolnunk kell a vágyat a szemtől szembeni találkozásokra, melyek valójában azért vannak, hogy én a másik hite által, ő pedig az enyém által együtt épüljünk. Így is megtörténik, hogy „valami” keresztbe tesz, s nem tudunk ott lenni a gyülekezeti alkalmakon. Hát még akkor, ha nem szívügyünk a helyi gyülekezet?

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 15:5, 32–38 Kulcsige: 2Kir 15:5, 34 „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja, Uzzijjá tette.”

Olyan sok a rom­lás és rom­bo­lás mos­ta­ná­ban! Szük­ség van építő em­be­rek­re, ve­ze­tők­re. Mit ta­nul­ha­tunk Jót­ám­tól?

Ő Is­ten­nek akart tet­sze­ni. Ez szép és jó dolog, hasz­nos. Így élni di­csé­re­tes, kí­vá­na­tos. Min­den em­bert erre te­rem­tett Isten. Ami­kor erre tö­re­ke­dünk, áldás lesz az éle­tün­kön.

Tö­rő­dött Isten há­zá­val, épí­tet­te és szé­pí­tet­te azt. Ez szép és jó hoz­zá­ál­lás. Isten haj­lé­ka kell, hogy épül­jön, le­gyen nagy ha­tást gya­kor­ló. Az em­be­rek­nek öröm ilyen he­lyek­re jönni.