2020. november 5., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Örökkévaló Lélek

Igehely: Zsid 9:13-14; Kulcsige: Zsid 9:14 „Akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”

Krisztus „örökkévaló Lélek által” áldozta fel önmagát ártatlanul az Istennek, vagyis sem az áldozó, sem az áldozat nem halandó, ideig való személy volt, hanem örökkévaló lélek. (Itt ne a Szentlélekre gondoljunk, a Szentháromság tagjára, hanem Krisztus örökkévaló voltára.) Ez adja ennek az áldozatnak a mérhetetlen értékét és kimondhatatlan hatékonyságát. Az ószövetségi állatáldozatok, még ha hibátlanok voltak is, mégiscsak állatok voltak. A szent és igaz, aki ártatlanul önmagát áldozta fel, Ő ezt „örökkévaló lélek által” tette.

Nem testi, hanem lelki áldozat ez. Nem mulandó, hanem örök. Nem emberi, hanem isteni áldozat. A papok által gerjesztett tűz ellentétben áll az örökkévaló Lélekkel, aki által Jézus önmagát áldozatul adta.

Míg az ószövetségi áldozatok nem voltak képesek megtisztítani a lelkiismeretet, Jézus örökkévaló áldozata „megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek”. Az Ő vére megszentel, tisztává tesz, felold a bűnvád alól, és alkalmassá tesz arra, hogy „tiszta lelkiismerettel szolgáljunk az Istennek” (ApCsel 23:1).

Borzási István

DÉLUTÁN | 

A „sokkal inkább” ígérete

Igehely: Róm 5:8-17 Kulcsige: Róm 5:9 „Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.”

Isten szeretete cselekvő szeretet. Ez nemcsak érzés vagy szép szó. Személyes szeretet ez: rajtunk mutatkozott meg, felénk irányult. Isten szeretete feltétel nélküli, hiszen még bűnösök voltunk! Áldozatba került: „Krisztus érettünk meghalt”. Nem azon alapszik, hogy kik vagyunk mi, hanem azon, hogy Ő kicsoda. Megváltásunkat eredményezte. Ezért ez a szeretet viszonzást vár. Még mielőtt megszülettél volna, Isten gondoskodott megváltásodról: beleszülettél az Ő szeretetébe. Krisztus halála kibékített az Istennel. Jogosan várja el, hogy válaszolj a szeretetére! „Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást!”(1Jn 4:11) „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket”(1Jn 4:19).

Ebből a szeretetből fakad, hogy „még inkább meg fog menteni minket a haragtól”, miután megigazított (9.v.). „Még inkább üdvözíteni fog élete által”, miután megbékéltetett (10. v.). „Még bőségesebben kiáradt az Isten kegyelme és ajándéka” Krisztus miatt (15.v.). És így „még inkább uralkodni fognak” Krisztus által azok, „akik bőségesen kapták a kegyelem és az igazság ajándékát” (17.v.).

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.