Igehely: Zsolt 57:1–12 Kulcsige: Zsolt 57:4 „Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.”
Ebben a zsoltárban Dávid életének egyik legnehezebb szakaszába tekinthetünk bele, amikor Saul üldözi őt. Dávid Izráel választott királya már, de jogilag még Saul a király. Nehéz helyzetében Istennél keresi a szabadulást: „A felséges Istenhez kiáltok.” Nagy ajándék, amikor egy ember vagy egy közösség szívét ez a bizonyosság tölti be: van kihez kiáltani, kihez menekülni.
Dávid nem panaszkodik, nem kérdi, hogy miért, hanem kéri Isten irgalmát, hogy könyörüljön rajta: „Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam!” Az igazi oltalom a lelke számára sehol és semmiben nem található, csak az Úr szárnyai árnyékában. Bármilyen nagy is az ellenség, ha olyan erős is, mint az oroszlán, a hatalma korlátozott. Ha te is „oroszlánok között fekszel”, vigyázz, ne ingereld az oroszlánokat, ne bömbölj együtt velük, ne légy gyáva közöttük, ne menj egyedül közéjük, szelídítsd meg őket, bízzál az Úrban (Surgeon). Isten a mennyből küldi a szabadítást: „Isten elküldi szeretetét és hűségét”, aminek nincsenek határai. Szeretetével jön felénk az Úr Jézusban, aki szenvedett, meghalt a bűneinkért, de harmadnapon feltámadt. Az ember számára Jézus adja az igazi szabadulást a bűnös szenvedélyekből, a megkötözöttségekből, a bűnből. Ha hittel elfogadom, az enyém lehet az igazi szabadság. Dávid szívét nehéz helyzetében is az Isten iránti bizalom tölti be: „Kész a szívem, Istenem!” Ezt látjuk a Jób életében is, aki mindent elveszített, de Isten iránti bizalma, hűsége megmaradt.
Dávidot üldözik, de számára mindennél fontosabb az Úr. Mi tölti be a szívedet, hogyan imádkozol, amikor jönnek a próbák, kísértések, nehézségek az életedben? Dávidnak nem számított, hogy hogyan válaszol az Úr az imájára, csak az, hogy Isten dicsőüljön meg az életében. Bármilyen nagy a szenvedés, a veszedelem, a legfontosabb, hogy mindenben Ő neve dicsőüljön meg. Ezt látjuk Dániel barátai életében, azt mondják Nabukodonozor királynak: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből… De ha nem tenné is: tudd meg, ó király, … nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál” (Dán 3:17–18).
Maradjunk hűségesek a Jézus követésében, szolgálatában!
Ilyés Lajos
Adjunk hálát a bűnvallás lehetőségéért és az isteni segítségért! – Zsid 4:16
Gyakorold a dicsőítést! – 2Sám 22:1–7, 21–37; 23:1–7 (2Sám 22:33)
Az új élet harcai
Igehely: Róm 7:14–25 Kulcsige: Róm 7:22–23 „Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.”
Egy újjászületett ember gyakorlati életét írja le a kijelölt igeszakasz, aki ismeri a törvényt:
„Tudjuk ugyanis, hogy a törvény jó”; „elismerem a törvényről, hogy jó”. A törvény, ha ártatlan vagy, megvéd, de ha bűnös vagy, akkor elítél, megmutatja, hogy milyen az életed, aztán Krisztushoz vezet: „a törvény nevelőnk volt Krisztusig” (Gal 3:24).
Pál felismeri, hogy az életében ott van két természet egyszerre: az óember, vagyis a testi ember, amellyel születtünk, és az új ember, a Krisztusban új teremtés, a lelki ember. Az új természetünk akarja tenni a jót, Istennek kedves módon akar élni. Azonban bennünk van a régi természet, az nem akarja cselekedni Isten akaratát. Az új ember szereti Istent, az óember nem. A krisztusi természet gyönyörködik az Isten gondolataiban, vágyaiban, a törvényében A törvény alatt levő embernek van ismerete, akarata, de nincs ereje, hogy a jót cselekedje. Pál leírja, hogy vágyik a jóra, de újra és újra a gonosz győz az életében. A hívő ember életében az óember harcban áll az új emberrel.
Amikor a hívő ember harcol és elbukik, akkor a Sátán kísérti: „Te meg se tértél! Ha megtértél volna, nem követted volna el a bűnt!” Vagy arra gondolsz, hogy mikor jól mennek a dolgok, akkor jó keresztyén vagy, amikor mélyen vagy, akkor nem vagy jó keresztyén. Ha ez a harc megvan bennünk, nem azt jelenti, hogy nem tértünk meg. Ellenkezőleg, azért van a harc bennünk, mert megtértünk. Azt nem tudjuk megtiltani, hogy ezek a gondolatok megjelenjenek, de nem azonosulhatunk velük.
Pál is elkeseredett: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” A nyomorúság érzése onnan jön, hogy csak magára gondolt idáig Pál, csak magáról beszélt. Az első reménysugár, amikor leveszi tekintetét önmagáról, Istenre néz, és meglátja, hogy van oka a hálaadásra.
A győzelem feltétele a szent élet, az engedelmesség, az alárendeltség, a megfelelő szívbéli állapot. Hittel fogadjam el Jézus Krisztus bűnért való áldozatát. Ő feltámadt és él, győzelmet ad a bűn felett. Adjak hálát Istennek a Fiáért, a Szabadítóért, Jézus Krisztusért!
Ilyés Lajos
