RMBGySz*

2020. október 25., vasárnap

DÉLELŐTT | 

Az Úr elevenít meg! (Reformáció)

Igehely: Ez 37:1-14; Kulcsige: Ez 37:14 „Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, meg is teszem, amit megmondtam – így szól az Úr.”

A száraz csontok völgyéről szóló látomás az egyik legismertebb igeszakasz Ezékiel könyvéből. Célja Jeruzsálem eleste után reményt adni az Istentől elfordult, reményvesztett Izráelnek. A próféta nemcsak a hazatérés ígéretét tolmácsolja fogságba hurcolt társainak, hanem Isten azon szándékáról is beszél, mely szerint népe szívét újítja meg, Lelkét adja beléjük. Merítsünk erőt néhány fontos igazságból, amelyek ma is érvényesek, a mi helyzetünkre is!

Az újjáéledés szorosan kapcsolódik Isten Igéjéhez. Az Úrtól kapott parancs szerint a prófétának így kell kezdenie üzenetét: „Ti száraz csontok, halljátok az Úr igéjét!” (4.v.). Bármely megújulást serkentő mozgalom vagy kezdeményezés akkor áll szilárd alapokon, ha a Bibliában gyökerezik. Mint azt láthatjuk, az Úr beszédének hatására elevenednek meg a száraz csontok. Ez adhat ma is reményt bármely újjáéledésre vágyó, lelkileg száraz egyénnek vagy közösségnek.

Az egyénre felelősséget bíz Isten a száraz csontok között is. Más szavakkal: Isten nem azt mondja Ezékielnek: „Nézd, mit tudok tenni, te csak állj itt, és figyelj!”; hanem valami ilyesmit: „Nézd, szeretnélek bevonni abba, ami történni fog: prófétálj, és lásd, mit cselekszem, amíg te engedelmeskedsz!” A próféta egyszerűen leírja, mit tett a felszólítás hallatán: „Én tehát prófétáltam, ahogy megparancsolta nekem” (7.v.). Ha magunk körül száraz csontokat vélünk látni, mi végezzük hűséggel a ránk bízott feladatot, az eredményt pedig bízzuk Istenre! Különben, ha tétlenek vagyunk, vajon nem látnak-e minket is egynek a sok száraz csontváz közül a körülöttünk lévők?

A sírt csak kívülről, az Úr nyithatja ki – és Ő ki is akarja nyitni. Akár korabeli sírról, akár a mi kultúránkban használt koporsóról beszélünk, tény az, hogy ezeket mindig kívülről szokták kinyitni, sohasem belülről. A halottnak képtelenség megmoccanni, hiszen pontosan a számára kijelölt helyen van! Isten azonban elgördíti a sír szájáról a kőtömböt, leveszi a koporsó fedelét, hogy az Élet fénysugarai feltámasszák a lelkileg halottat. Ő az egyetlen, aki képes erre. És ami ennél biztatóbb, szándékában is áll ezt megtenni: „Lelkemet adom belétek, életre keltek” (14.v.).

Kiss Máté

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Adjunk hálát az Úrnak, hogy gondoskodik egyháza megújulásáról! – Zsolt 80:4 (Reformáció vasárnapja)

Bibliaóra: 

Bibliaóra: A legnagyobb nyereség – Fil 3:1-11 (Fil 3:7)

DÉLUTÁN | 

Hitünk erős alapja (Reformáció)

Igehely: Ézs 28:16-29 Kulcsige: Ézs 28:16 „Ezért így szól az én Uram, az Úr: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!”

A Biblia azt tanítja, hogy Istenben nincsen változás (Jak 1:17). Emiatt Ő ugyanazokat az értékeket képviseli minden időben; ugyanazon dolgok erények vagy utálatos dolgok előtte ma, mint Jézus korában, vagy mondjuk, a teremtés idején. Mindez azt eredményezi, hogy ugyanazt a mércét tartja fenn mindenkivel szemben, aki hozzá tartozik. Ha ez így van, akkor komoly problémába ütközik a romlás lejtőjén rohamosan gyorsuló zsidó nemzet. A 28. rész azt mutatja be, hogy nemcsak egy kisebbségben levő züllött réteg van jelen Júdában, hanem a vezetők között is velejükig romlott embereket találunk: „Tántorognak az ital miatt, tántorognak, amikor látomásuk van, ingadoznak, amikor döntést hoznak” (7.v.). Ilyen vezetők mellett garantált a politikai, gazdasági, végső soron pedig a lelki megsemmisülés.

Ekkor lép közbe Isten megmentő, irgalmas szeretetével – ez pedig nemcsak az évezredekkel ezelőtti zsidóságnak nyújt reményt, hanem nekünk is, hiszen alapvetően mi is tántorgunk a bűn mámora miatt! Isten „szilárd követ, drága sarokkövet” fektet le alapul, amely egyedüli, de biztos megoldást jelent a bűneiben fuldokló ember számára. Ez a sarokkő maga Jézus Krisztus – csupán azért, mert Isten jobban akarta a megmenekítésünket, mint mi magunk!

Mindenki életében előbb-utóbb jönni fog az ostorozó áradat (18.v.). Izráelnek pont azok az országok okozták a vesztét, akikbe bizalmát vetette Isten helyett (pl. Asszíria). Viszont az áradat elér hozzánk is. Kérdés, hogy mire alapoztunk? Csak annyira lehetünk erősek, amennyire erős az alap, amelyre építettünk. Aki az Isten által lefektetett sziklára alapoz, annak nincs, mitől rettegnie. A próféta így ír erről: „Aki hisz, az nem menekül el!” (16.v.). Jézus az Újszövetségben a kősziklára alapozó házépítőhöz hasonlítja azt, aki Őt hallgatva, hittel megcselekszi a beszédeit. Az áradat nem kerüli el az ilyen embert sem, de nem fog kárt vallani – ellentétben azzal, aki más (látszólag jó, nemes, erkölcsös) dolgokba fekteti a bizalmát.

Mi képezi hitünk alapját? Ha félelmeink vannak a célba érést illetően, a Zsid 6:13-19 további bátorítást nyújthat.

Kiss Máté

2020.10.25.