2020. október 31., szombat

DÉLELŐTT | 
Isten országának térhódítása

Igehely: Mt 13:33-35

A kovász legtöbbször negatív értelmet hordoz a Bibliában. Itt viszont Jézus Isten országát hasonlítja az élesztő hatású kovászhoz, ebben az esetben tehát határozottan jó értelemmel bír, és fontos üzenetet tartogat számunkra.

A kovásszal vegyített tészta állandó növekedésben van – épp úgy, mint az az ember, akinek szívében Isten királysága bontakozik ki. Ha csak rövid ideig nézzük a kelésben levő tésztát, nem látunk különösebb változást. Pontosan ez igaz a hívő emberre is: életének apró szakaszait nagyító alá vetve nem sok különbséget veszünk észre, de ha megvizsgáljuk azt, hogy ki volt, és kivé lett egy egész élet távlatában, biztosan szembeötlik a változás. A kovász nem „instant termék”. Isten sem végez egyik napról a másikra a bennünk folytatott munkájával.

Megszomorodtunk, mert harcaink ellenére nem látjuk Isten országának kiteljesedését a személyes életünkben? Higgyünk Jézus szavaiban! „… végül az egész megkel” – mondja Ő. Szívünk minden szegletét át fogja formálni az Úr, csak legyünk készek türelemmel várni! Bízzunk abban, hogy Ő jól tudja, milyen lépésben kell haladnia velünk!

Kiss Máté

DÉLUTÁN | 

Hitünk erős bizonyítéka

Igehely: Jak 2:14-26 Kulcsige: Jak 2:18 „Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.”

Ha végig követtük a hét folyamán az esti sorozatot, láthattuk, hogy a Biblia elengedhetetlennek tartja az Istenbe vetett őszinte hitet. Jakab levelét olvasva viszont az a gondolat foganhat meg bennünk, hogy Isten igazából a cselekedeteinket veszi figyelembe, nem pedig a szívünk viszonyulását. Az apostol célja egyszerűen leszögezni: ha hitünknek nincsenek kézzelfogható bizonyítékai, akkor az nem is valódi hit.

Mi az ismertetőjele a hit által vezérelt embereknek? Semmi sem bénítja meg őket a cselekvésben. Ábrahámban ott élt a nagy néppé válás ígérete, de amikor Isten arra kérte, hogy fiát hozza áldozatként, ő nem torpant meg a Mórijjá-hegy lábánál, pedig nem tudta, hogyan lesz tovább. Ráhábot, amikor befogadta a kémeket, nem a félelem irányította, hanem a hit, hogy megmenekülhet, bár még nem tudta, mi módon.

A valódi hit valódi lépéseket tesz. Nem fél cselekedni, megragadja az Istentől kapott lehetőségeket (Ef 2:10). Eközben pedig a Mindenhatóra szegezi a tekintetét, aki nem nagy hatótávolságú reflektort, hanem mécsest ad a kezünkbe, ez pedig elég a következő lépés megtételéhez.

Kiss Máté

 Napi áhítat

Igehely: Jób 32:6–12 Kulcsige: Jób 32:8 „De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.”

A három barát hosszú vitát folytatott Jóbbal a szenvedése okairól. Egy idő után a vita elakadt. Elihú eddig türelmesen várt a megszólalással, mivel fiatalabb volt a többieknél. Úgy érezte, hogy most már megszólalhat, mert fontos üzenete van Jób és barátai számára (5–7 v.). Azt állítja, hogy az embernek nem az előrehaladott kora, hanem az Istennek benne lakó Lelke adja a bölcsességet (8.v.).

Jób szenvedéstörténetének kontextusában az igazi bölcsesség a megpróbált Jób ajkán fogalmazódik meg: „Bizony könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem” (Jób 40:4).