2020. október 8., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Illés sem vonulhatott nyugdíjba

Igehely: 1Kir 19:9-21; Kulcsige: 1Kir 19:15-16 „Ekkor azt mondta neki az Úr: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett!”

Illés a Királyok könyvének egyik főszereplője. Baál prófétáinak a leölése után Jézabel királyné elüldözte az országból, a Sínai-félszigetre ment, ahol Mózeshez hasonlóan a hegyen találkozott Istennel. Nagy elkeseredésében és búsulásában ezt mondta: „én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek” (1Kir 19:14/c). Az Úr megvigasztalta, helyreállította, és azután még új feladatokat bízott rá. Illésnek nem voltak csendes nyugdíjas évei idős korában. Élete végéig, vagyis az égbe ragadtatásáig küzdött az istentelen királyokkal, a bálványimádó néppel, az igazságtalansággal és a kizsákmányoló, gonosz vezetőkkel. Arra is gondja volt, hiszen az Úrtól kapta az utasítást, hogy Elizeust felkenje utódjává. Az Újszövetségben Jézus a megdicsőülése idején Illéssel és Mózessel együtt jelent meg a tanítványok előtt.

Isten gyermekei, különösen, akik valamilyen szolgálatra is kaptak elhívást, nem tétlenkedhetnek még idős korban, nyugdíjba vonulás után sem. Nagyon sok a munka, van, mit csinálni életünk végéig. Isten adjon erőt, bölcsességet, józan gondolkodást, szolgálatra való készséget!

Szekrényes Pál

DÉLUTÁN | 

Rendelkezések Izráel vezetésére

Igehely: Józs 1:1-9 Kulcsigék: Józs 1:5-6 „Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.

Mózes halála után maga az Úr rendeli Józsuét a nép élére, aki azt a feladatot kapja, hogy átvezesse a népet a Jordánon az Ígéret földjére, Kánaánba. Elérkezett az idő, hogy birtokba vegyék az országot, amelyet Isten megígért az ő atyáiknak. Az Úr megígérte Józsuénak, hogy vele lesz, amiképpen Mózessel is vele volt, és hogy senki meg nem áll előtte életének minden idejében.

Józsué a következő rendelkezéseket kapta Isten részéről: 1.) „Légy bátor és erős!” 2.) „Vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van!” A felszólítások össze vannak kapcsolva a törvénnyel (Isten Igéjével) és az az iránti engedelmességgel, valamint az arról való elmélkedéssel éjjel és nappal. Az Ige és az engedelmesség minket is felbátorít és megerősít a lelki élet küzdelmeiben. A hit nemes harcának megharcolásához bátorságra és erőre van szükségünk. Pál apostol ezt tapasztalta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Mi is igénybe vehetjük ezt az energiaforrást.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.