2020. szeptember 19., szombat

DÉLELŐTT | 
Jeruzsálem sorsa megpecsételődik

Igehely: Jer 34:1-22; Kulcsige: Jer 34:17a „Azért ezt mondja az Úr: Ti nem engedelmeskedtetek nekem igazán, amikor felszabadulást hirdettetek, ki-ki az embertársának és a felebarátjának.”

Az ember sorsa teljesen reménytelen emberi szemszögből nézve. Csak süllyedünk a romlottságba. Néha vannak olyan események, amik talán egy kicsit felébresztenek, mint pl. betegség, haláleset vagy valami természeti katasztrófa. Ilyenkor az ember próbálja megjobbítani útjait, végig gondolja életét, de sajnos, mindez nem elegendő a tartós változáshoz. Nem vagyunk képesek megjobbítani magunkat. Amikor Jeruzsálemet ostromolták a káldeusok, ők is úgy döntöttek, hogy elengedik azokat a szolgákat, akiket hét év után nem lett volna szabad rabszolgaságban tartani. Viszont ez a „megtérés” rövid ideig tartott, mert hamarosan megváltoztatták gondolataikat, és újra szolgákká tették őket.

Az igazi változáshoz isteni beavatkozásra van szükség, mert nem elég csupán egy-két jó cselekedet, hanem új szívre, megváltozott természetre van szükség. Ez pedig csak Krisztusban állhat elő. Tudjuk-e, hogy ez feltételezi az igazi megtérést, és Isten Szent Lelkének megújító erejét? Ameddig ez nem történik meg, nemcsak Jeruzsálem sorsa pecsételődik meg, hanem a miénk is.

Vajon, hogy állunk ma? A lejtőn süllyedünk, vagy a mélyből emelkedünk? Lelkileg fejlődünk vagy haldokolunk?

Sebestyén László

DÉLUTÁN | 

Isten akarata szerinti beteljesedés

Igehely: Ef 5:15-21 Kulcsige: Ef 5:17 „Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”

„Olyan üresnek érzem magam, bármit teszek, nem tölt be, és nem ad boldogságot” – szoktuk hallani. És bár furcsán hangzik, de jó dolog, amikor ezt valaki belátja. Annyi mindent kipróbál az ember: sport, hobbi, munka, utazás, szórakozás, azért, hogy szabadságát élvezze, és hogy testileg-lelkileg feltöltődjön. Aztán rövid időn belül rájön, hogy annál üresebb lett az élete. Miért? Az Isten szerinti betöltekezésnek a módja nem a kikapcsolás, hanem a bekapcsolás. Isten „bekapcsolja” az embert a Szentlélekbe, azért, hogy betöltse. Az ördög viszont le akar részegíteni italával, de nem azért, hogy valamit adjon, hanem hogy elvegyen. Ezért is mondja az Ige, hogy abban kicsapongás van, tehát valami kimegy az emberből, és üresen hagyja.

Ahogyan a kicsapongásnak vagy kikapcsolódásnak megvan az ára, úgy az Isten akarata szerinti betöltekezésnek is. Kész vagy-e megvenni áron is az alkalmakat, amik által betöltekezhetsz Isten Lelkével? Ez az a közösség, ahol beszélgethettek, dicséretet és lelki énekeket énekelhettek, és hálával jöhettek az Úr elé. Vajon nem azért maradozunk el a gyülekezeti alkalmakról, mert nem vagyunk hajlandók megfizetni az árat? Vigyázz, mert a napok gonoszak!

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?