2020. szeptember 21., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten ítélete beteljesedett

Igehely: Jer 39:1-18; Kulcsige: Jer 39:16b „Szemed láttára következik be minden a maga idejében.”

Isten igazságos ítélete szentségéből és tökéletességéből ered. Ő nem tehet mást, amikor látja a bűnöket, a szív keménységét, amikor az emberek nem akarnak megtérni, nem hallgatnak az Úr szavára.

Több területen megmutatkozik az ítélet: katonai túlerővel körülveszik és beveszik a várost. 587. januárjában kezdődik, és 586. júliusában beveszik azt (Jer 39:1-2). Egy másik módja az ítéletnek a politikai elnyomás, a totalitárius rezsimek, a szabadságok és jogok megvonása. De ítélet lehet a varázslás, boszorkányság és megszállottság megjelenése vagy beengedése (39:3), ahogy szellemileg sötétségbe viszik és tartják a népet. De lehet családi tragédia is az ítélet bemutatója, mint ahogy Cidkijjá fiait megölték a szeme láttára. A bilincs, a börtön is lehet az ítélet jele.

Mégis van remény. Ahogy Isten vigyázott Jeremiásra, Ebed-Melekre, az istenfélőkre, úgy ma is keresi ezeket, és meg akarja áldani. Ez az áldás Isten szerető szívéből árad az engedelmesekre. Lehet ítélet alatt élni a bűn és engedetlenség miatt, vagy lehet az áldás alatt élni az engedelmesség által. Te melyik alatt élsz?

Szűcs Sándor

DÉLUTÁN | 

Részesülünk Krisztus halálában

Igehely: 2Tim 2:10-13 Kulcsigék: 2Tim 2:11-13 „Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.”

A halált, a gyászt szeretnénk elkerülni, pedig semmiképpen nem kell. Ez által áldások jönnek az életünkbe. Lássuk, hogyan?

Fontos igazság: „Vele együtt meghalni”. A Biblia arról beszél, hogy halálba kell adnom életem, az óemberem meg kell feszítenem, meg kell öldökölnöm. Nem kellemes dolgok, de szükségesek. Ez az igazság útja, a Krisztusé.

Felemelő erő. „Vele meghalni, Vele élni.” A hívő élet fordítottja a természetesnek: ha meghalunk, élünk, ha adunk, kapunk, ha gyengék vagyunk, akkor vagyunk erősek. Tapasztaljam meg ezeket a természetfeletti erőket, az Isten erejét!

Felséges élmény. Eggyé lenni Krisztussal csodálatos, magasztos. Ez életünk célja, a törekvésünk. Mint mikor Mózes megláthatta az Ígéret földjét, mint amikor a tanítványok meglátták Jézus fénylő arcát a megdicsőülés hegyén, csodálatra méltó.

Feltételes cselekedet. Van egy kicsi szócska: „ha”. Ezt a tettet Isten tőlem várja, az én készségemnek és igyekezetemnek kell benne lennie. Mintha Jézus kérdezné: mit akarsz, hogy cselekedjem?

Hogyan valósul meg a gyakorlatban az óember halála? Milyen áldásokkal jár, ha meghalok Vele?

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:22–26 Kulcsige: 2Tim 2:24-25a „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”

Haj­la­mo­sak va­gyunk el­ve­szí­te­ni tü­rel­mün­ket (ami a Lélek gyü­möl­cse a sze­líd­ség­gel együtt!), és „hit­vé­de­lem”, „mentő sze­re­tet” címén os­to­ba, éret­len vi­tat­ko­zá­sok­ba ke­ve­red­ni. Ha el­len­ke­zé­se­ket ta­pasz­ta­lunk az újjá nem szü­le­tett em­be­rek ré­szé­ről, és néha a gyü­le­ke­zet tag­jai kö­zött is, erőt vehet raj­tunk a go­rom­ba­ság, a ta­szí­tó­an nyers „ki­ál­lás az igaz­ság mel­lett”. Pedig az ige azt pa­ran­csol­ja, hogy „az Úr szol­gá­ja… le­gyen ba­rát­sá­gos min­den­ki­hez, ta­ní­tás­ra al­kal­mas és tü­rel­mes”!