2020. szeptember 8., kedd

DÉLELŐTT | 
Ítélet utáni jó sors Élámnak

Igehely: Jer 49:34-39; Kulcsige: Jer 49:39 „De az utolsó napokban jóra fordítom majd Élám sorsát! – így szól az Úr.”

Élám ókori iráni államalakulat volt a Perzsa-öbölben, története önmagában is nagyon érdekes és viszontagságos. Évezredeken keresztül fenyegetést jelentett Mezopotámia népeire. Íjászai híres harcosok voltak (Ézs 22:6). A Szentírásban csak azokról a népekről olvasunk, akiknek valamilyen módon közük volt Isten választott népéhez, Izráelhez és Izráel történetéhez. Mivelhogy a babiloni hadseregben, amely elpusztította Júdát és Jeruzsálemet, bizonyosan ott voltak az élámi íjászok is, az Úr ítélete őket is sújtja tetteikért. Isten felállítja trónját, vagyis királyi uralmát Élámban is, mert Ő a Nagy Király. De Isten ítélete után helyreállító kegyelme következik. A fenyítésnek mindig a helyreállítás a célja, még Élám esetében is. Ezért olvasunk ApCsel 2:9-ben arról, hogy Jeruzsálemben a pünkösd ünnepén voltak élámiak is.

Most mi is ezeket az utolsó napokat éljük, amikor jóra fordítja sorsunkat az Úr. Ezt a jót a megváltásban, Jézus Krisztusban valósította meg számunkra Isten, és benne kínálja fel azt mindenkinek. Népeknek, országoknak és személyesen minden embernek ad Isten még kegyelmi időt, hogy megtérjen hozzá. Hadd éljünk ezzel a lehetőséggel, és hadd valósuljon meg közöttünk és életünkben Isten jó terve!

Borzási Gyula

DÉLUTÁN | 

Jóindulatú kapcsolat az ellenséggel

Igehely: Róm 12:17-21 Kulcsigék: Róm 12:17-19 „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: «Enyém a bosszúállás, én megfizetek» – így szól az Úr.”

A keresztyén életvitel lényegét olvassuk az igében. Ha készek vagyunk valakit úgy szeretni, ahogyan Krisztus szeret minket, akkor készek leszünk megbocsátani is. Pál apostol mintha a lehetetlent kérné tőlünk. Igen, csak Krisztustól kapott erővel lehetséges így élni. Az ellenség szeretete, a megbocsátás, a békés szándék megtöri a bosszúállás körforgását, és megbékéléshez vezethet. Az ellenség megszégyenülhet és megváltozhat. De akkor is megéri jóindulattal lenni az ellenség iránt, ha az nem változna meg. Ha a rosszért rosszal fizetünk, az nekünk is fájni fog. Ha ellenségünk nem is tér meg, a megbocsátó és jóindulatú magatartásunk minket megszabadít a keserűségtől.

Nem kell addig várni, amíg úgy érezzük, hogy képesek vagyunk megbocsátani. Cselekedjünk az ige tanítása szerint, és következni fog utána a jó érzés is. Ha ezt fogjuk tenni, egyre kevesebb ellenségünk lesz. Ne engedjük, hogy a keserűség, neheztelés, harag vagy bosszúállás megmérgezze életünket! Mindenképpen tegyük meg, ami rajtunk áll, hogy megmaradjunk a szeretet útján. A legjobb módja annak, hogy megszabaduljunk ellenségünktől az, ha barátunkká tesszük őt.

Borzási Gyula

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 11:1–27 Kulcsige: 2Sám 11:27 „A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Dávid bűne Bet­sa­bé­val és az ebből fa­ka­dó kö­vet­kez­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy még egy Is­ten­nek ked­ves ember is vál­hat a bűn ál­do­za­tá­vá. A 2Sám 11:27 azt mu­tat­ja, hogy senki nem ve­he­ti fél­váll­ról a bűnt: nincs olyan, hogy ár­tal­mat­lan bűn, és nincs olyan, hogy elég erős ember.

Az ige­sza­kasz fel­hí­vás­ként szol­gál, hogy ál­lan­dó­an le­gye­nek a ke­zünk ügyé­ben a Lélek fegy­ve­rei, és em­lé­kez­tet a bűn­nel szem­be­ni gyen­ge­sé­günk­re is. To­váb­bá fi­gyel­mez­tet a bűn ször­nyű kö­vet­kez­mé­nye­i­re. Dávid ugyan meg­tér és hely­re­áll, de mind­azo­kat, ami­ket el­kö­ve­tett, nem tudja meg nem tör­tént­té tenni.