2021. április 18., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Megáldott minket

Igehely: Ef 1:1-14; Kulcsige: Ef 1:3 „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban.”

Ez az ige azokról a kincsekről beszél, amelyek azok számára váltak elérhetővé, akik Jézus Krisztusnak adták az életüket. Ha te az Úr gyermeke vagy, akkor olyan drága gazdagsággal rendelkezel, amiről talán nem is tudsz, vagy amire úgy tekintesz, mint valami természetes dologra, pedig nem az. Amikor Isten áldásairól beszélünk, ki kell hangsúlyoznunk, hogy elsősorban a lelki és mennyei áldásokra gondolunk. Nem arról van szó, hogy Isten nem áldja meg az övéit fizikailag, vagyis anyagilag, de az áldásai között a legdicsőségesebbek a lelki, mennyei áldások. Miért értékesebb a mennyei áldás minden fizikai áldásnál? Először is azért, mert a lelki áldások Isten Lelkétől származnak. Hívő emberként abban a kiváltságban van részed, hogy a Szentléleknek vagy a temploma. A benned élő Szentlélek az, aki tanít, erősít, betölt, formál és nevel. Egy ember érezheti magát olykor nyomott állapotban, elcsüggedve, csalódva dolgokban, de a benne élő Lélek az, aki erőt ad arra, hogy az ember a körülmények fölé emelkedjen. Isten élő Szentlelke képessé tesz téged arra, hogy önuralmat gyakorolj egy olyan világban, ahol a vágyak, emberi érzelmek, mint megvadult lovak, féktelenül teszik tönkre az embert.

A mennyei áldások értékesebbek és csodálatosabbak azért is, mert fölötte állnak az anyagi áldásoknak. Az embernek része lehet anyagi áldásokban, sikerekben. A szépség múlandó. Az egészség törékeny. A pénz nem minden. A béke relatív. Isten mennyei áldása azonban örök, tökéletes, el nem múló. Ezen lelki áldások némelyikét az ember átéli már itt a földön, ám ezek nem múlnak el az idővel, de még a mennyben sem. Ezek a mennyei áldások a Szentlélek által lehetnek a mieink, de egyedül csak Jézus Krisztuson keresztül. Jézus Krisztus személye nélkül nem lehet miénk az élet, nem lehet miénk a bűnbocsánat, nem lehet miénk semmi mennyei áldás sem. Legyél hálás Istennek azért, hogy méltatott téged arra, hogy áldásainak birtokosa legyél!

Ki által lehet a tied Isten mennyei áldásának sokasága? Mi a különbség a mennyei világ áldásai és e földi áldások között?

János Csaba

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Adjunk hálát az Úrnak, mert mennyei közegének áldásait nem korlátozza önmagára, hanem megosztja velünk! – Jn 6:31

Bibliaóra: 

Bibliaóra: A próféta felszólítása: a megtérés – Ám 5:1-15 (Ám 5:4)

DÉLUTÁN | 

Főemberek, próféták, papok bűnei

Igehely: Mik 3:1–12; Kulcsige: Mik 3:9 „Halljátok meg ezt, Jákób házának elöljárói, Izráel házának vezetői, akik utáljátok a törvényt, és minden igaz ügyet kiforgattok!”

Mikeás próféta üzenete egyszerre szólt az északi királyságnak, Izráelnek, és a déli királyságnak, Júdának is. Mindkét országban elfordította a nép szívét a bálványozás az igaz Isten imádatától. Amiként azokban a napokban, úgy a mi időnkben is nagy veszélyt rejt a bálványimádás kísértése. Jézus Krisztus mondta: „Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is” (Mt 6:21). Mindaz, amivel sok időt tölt el az ember, amit csodál, ami mindennél értékesebb, az könnyen válhat bálvánnyá, és így az ember bálványimádóvá.

Feltevődhet az olvasóban a kérdés, hogy ebben az időben, amikor a nép szíve elfordult Istentől, hol voltak a vezetők? Mit tettek a főemberek, próféták és a papok? Sajnos, az igeszakaszt olvasva kitűnik, hogy éppen ezek az emberek voltak azok, akiknek a vétkei a legsúlyosabbak voltak. Mikeás próféta által Isten megfeddi a főembereket, prófétákat és a papokat. A főemberek, akik a népet a helyes úton kellett volna vezessék, önmaguk is a hamisságban éltek. A próféták, akik részrehajlás nélkül kellett volna hirdessék Isten üzenetét a népnek, haszonleső módon, a saját érdekeik szerint prófétáltak. A papoknak Istent kellett volna megszerettetniük az emberekkel, de hogyan is tudták volna ezt a feladatot betölteni, miközben a szívük az anyagiakhoz ragaszkodott?! Magaviseletüknek szörnyű következménye van a jelenben, és lesz a jövőben is. Mind Izráel, mind Júda sivárrá lesz, a templom hegye erdős heggyé válik.

A vezetők felelőssége hatalmas, legyen szó akár a világi, akár az Isten népe között működő vezetésről. Gyakran előfordul az, hogy a vezetők szíve maguk felé fordul, vagy az anyagiak után, és odalesz az igaz ítélet, az igaz vezetés és a szolgálat őszintesége. Nem a nép javát keresik, hanem a maguk meggazdagodását. Az Úr adjon kegyelmet arra, hogy vezetőink Isten szíve szerint töltsék be feladatukat! Hadd álljon itt az ige útmutatása: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett” (ApCsel 20:28).

János Csaba

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!