2021. április 7., szerda

DÉLELŐTT | 
Magát adta Istennek

Igehely: Mk 12:41-44; Kulcsige: Mk 12:44” „Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.

A tanítványok figyelmét Jézus egy szegény özvegyasszonyra irányítja, aki nem sokat számít az emberek szemében, de mert szívében Isten iránti őszinte szeretet él, ezért nagyon értékes Őelőtte. Ennek az özvegyasszonynak teljesen ellentétes a magatartása az írástudókéval. Az írástudókat a nagyravágyás és kapzsiság jellemezte, az özvegyasszony pedig egész lényével alázatosan közeledett Istenhez. Jézus a mennyiséget is észrevette, amikor nézte, hogy ki mennyit dob a templomi perselybe. De inkább arra figyelt, hogy ki milyen szívvel ad, és a vagyonából milyen részt. A gazdagok a feleslegükből adtak, az özvegyasszony viszont, amije csak volt, az egész vagyonát odaadta. Az ő magatartása arról tesz bizonyságot, hogy ő teljesen bízott az isteni gondviselésben. Hitte, hogy majd Isten gondot fog viselni róla a szükség idején. Az ajándékával azt a meggyőződését is kifejezte, hogy minden az Úré, Isten mindent megérdemel.

Jézus Krisztusnak ez a megfigyelése és magyarázata az adakozással kapcsolatosan nagyon aktuális napjainkban is. A mi adakozásunk kiéhez hasonló? Milyen szívvel, és milyen indítékkal adakozunk?

Szekrényes Pál

DÉLUTÁN | 

Jób élő Megváltója

Igehely: Jób 19:23–27; Kulcsige: Jób 19:25 „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött.”

Jób, miután sok szenvedésen ment át, elhagyatott állapota miatt panaszkodik. Testvérei, rokonsága, felesége mind elfordultak tőle. Szolgái úgy néztek rá, mint idegenre, és még a kisgyermekek is megvetették. Szánalomra váró sírás vesz erőt rajta, és azt kívánja, hogy szavai maradandó formában legyenek följegyezve. Ezt a kívánságát mindjárt egy nagyobbal tetézi: reméli, hogy Isten Megváltójaként fog síkraszállni érte. Hirtelen fény tör be a szívébe. Isten Szelleme világosítja meg lelkét, és olyan szavakat mond, amelyek feltűnő ellentétben állnak minden előző siralmával. A Megváltó, akiről beszél, aki képessé tette, hogy kimondja ezt a hitbeli meggyőződését, nem más, mint az Úr Jézus Krisztus, a feltámadott, élő, eljövendő Megváltó, aki győztes a halál és a sír felett. Ez Jób könyvének a bizonyságtétele az Úr eljövetelének reménységéről, a test feltámadásáról.

A Jób élő Megváltója a mi Megváltónk is, akiről örömmel teszünk bizonyságot. Ő él, és mi is élni fogunk vele együtt örökké a dicsőségben.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”

A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz. Az életből vett illusztráció elmondása után Jézus azt kérdezi, hogy a kettő közül melyik „teljesítette” az apja akaratát. Nem az a kérdés, hogy szóban ki válaszolt helyesen. Mi talán azt mondanánk, hogy az a jó fiú, aki azonnal engedelmesen válaszol, és később is engedelmesen cselekszik. Ez lenne az ideális, de sokszor megakadunk verbális szinten, Atyánkat kifizetjük szép szavakkal.