2021. augusztus 27., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus példája a kísértésekben

Igehely: Zsid 4:14–15; Kulcsige: Zsid 4:15 „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.”

Jézus meg tud indulni erőtlenségeinken. Nagyon szívmelengető ez a gondolat. Nem csak arról van szó, hogy az Úr megért vagy megbocsát, hanem arról, hogy megindul (együttérez) velünk, amikor gyengék, törékenyek, fáradtak vagyunk. Az együttérzés a szeretet és a gyengéd kapcsolatnak a jele. Az együttérzést hasonló tapasztalat is erősíti. Jézus Krisztus „földi életének napjaiban” meg volt kísértve minden olyan területen, amit mi is átélünk, megtapasztalunk. Ember voltából kifolyólag megismerte azokat a helyzeteket, amikbe mi is belekerülünk. Ez számunkra megnyugtató és bátorító.

Jézus nem vétkezett, amikor meg volt kísértve. A kísértés célja számunkra is az kell legyen, hogy vétkezés nélkül kerüljünk ki belőle. A kísértés még nem bűn, de oda vezethet, ha nem vigyázunk. Jézus figyelmeztet bennünket, hogy vigyázzunk és imádkozzunk, hogy ne essünk el a kísértésben. (Mt 26:41) Legyen ez a célunk ma is. De ha mégis vétkeznénk, gondoljunk a főpapunkra és arra, „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1:9)

Kovács József

DÉLUTÁN | 

Az alattvalók lázadásának következményei

Igehely: Lk 19:19–28; Kulcsige: Lk 19:26 „De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.”

Az Úr Jézus Krisztus elmondott egy történetet egy nemes emberről és alattvalóiról. Ez a történet lázadásról, megtérésről, megkeményedésről, jutalomról és bűnhődésről szól. A történetnek tanulsága is van: példázat arról, mi történik Krisztus földön járása és visszatérte között, és mi történik azokkal, akik az Ő szolgái.

A nemes ember szolgákat bízott meg vagyona kezelésével, és elment országot szerezni. A szolgák felzendültek a gazda hiányában, és egy követséggel tudtára adták, hogy mit gondolnak felőle. Majd két szolgának megváltozott a gondolkodásmódja (megtért), és a javukra fordították, megváltották a kegyelmi időt. Kereskedést folytattak, vagyont gyarapítottak. A harmadik, lehet éppen a zendülés értelmi szerzője, csak haragot táplált és vagyont őrzött. Maradt a lázadás mellett. A többi hét szolga követte ennek a példáját.

A nemes ember az Úr Jézus Krisztus. Azoknak, akik megtérnek és neki dolgoznak, jutalmat fog adni, akik pedig megkeményedtek lázadásuk után, és passzívak maradtak, örök halállal bünteti őket.

Mit fogunk felmutatni, amikor Urunk megérkezik? Van legalább egy kis kamat?

Kaszta Áron

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.