Igehely: Ef 4:17-24; Kulcsige: Ef 4:24 „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”
Az efezusi hívők alapos takarítást végeztek az életükben. Rendet raktak szívükben és kivetették „a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott.” (22v.) Vannak személyek, akik csak akkor érzik jól magukat, ha mindenféle lomot felhalmoznak a lakásukban. Ezzel csupán annyi a baj, hogy amikor igazán fontos dolgokat kellene elraktározzanak, ezekre már nem marad hely. Így van ez a lelki életben is. Olykor ki kell dobálnunk a szívünkből helytelen gondolatokat, gonosz kívánságokat, nem odaillő vágyakat azért, hogy helyet kapjanak az Isten szerinti dolgok.
Pál apostol szembeállítja a keresztyének által megismert igazságot a pogányokban lakozó sötétséggel. A Biblia tanúskodik a tudatlanság és a tévelygés hatalmáról, ami romlásba dönti az embert, de ugyanakkor tanúskodik az igazság hatalmáról is, ami megszabadít, úgy ahogy azt Isten Igéje mondja: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8:32) Milyen jó megtisztulni és tisztának lenni az igazság által. Isten ma is hív a tiszta, szent életre.
A „tanultátok” kifejezés (20. v.) egy iskolai képet idéz fel bennünk. A tanítás tárgya maga Krisztus: „tanultátok a Krisztust”. Mert azt, hogy mit kell levetni és magunkra ölteni, tanulnunk kell. A 22-24 versek bemutatják az istenit és az emberit, a régit és az újat. Amikor Isten újjáteremt minket Krisztusban az Ő hasonlatosságára, akkor levetjük a régi életünket bűnvallás által, és felöltjük az általa teremtett új életet.
Az Isten által teremtett új ember felöltésével elindul az elménkben egy állandó megújulási folyamat. Amit Isten ad, az csak jó lehet. Fogadjuk, engedjük, használjuk, építsük azt. Hogyan és mit kell kivetnünk életünkből ahhoz, hogy tiszták lehessünk? Eszünkbe juthatnak alkalmak, amikor Isten formált bennünket életünk egy-egy területén, megváltoztatta a gondolkodásunkat azáltal, hogy a bennünk lakó óember halálos sebet kapott.
Mennyire tudatosítjuk minden nap, hogy „élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”?
Tegyünk olyan dolgokat, amelyek Isten Lelkének engednek nagyobb teret életünkben.
Szűcs Dániel
Imaáhítat: Adjunk hálát a Jézusban nyert sokrétű ajándékokért! – Róm 8:32
Bibliaóra: Hogyan tanácsoljunk másokat? – Tit 2:1-10 (Tit 2:1)
Türelmes várakozás
Igehely: 2Pt 3:1–10; Kulcsige: 2Pt 3:9 „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.”
Ebben az igeszakaszban a kétoldalú türelmes várakozás található meg. Egyik oldala az, amikor az Istenben hívő ember várakozik Istenre, hogy cselekedjen: „Nem késlekedik az Úr az igérettel, amint egyesek gondolják...” (2Pt 3:9/a) A másik oldal pedig az, amikor Isten várakozik az emberre, hogy megtérjen: „hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” (2Pt 3:9/b)
Amikor az Istenben hívő ember várakozik Istenre, a hite növekszik. A türelem bölcsességre vall. Mert aki bízik, az nem siet. Aki hisz az isteni vezetésben, az nem türelmetlenkedik. Isten arra hív bennünket, hogy saját magunk felett gyakoroljunk önuralmat, mert a türelmetlenségnek engedve olykor olyan indulatoknak adunk helyet, amelyek rossz irányba befolyásolhatják életünket. Hogyan tanulhatok meg jobban uralkodni az indulataimon? Mivel a türelem a bennünk lakó Szentlélek gyümölcse, ezért minél inkább telve vagyok Isten Szentlelkével, annál inkább megtermem a Lélek gyümölcsét, a türelmet. Kérjük a mai napon, hogy Isten töltsön be az Ő Szentlelkével, tisztítson meg bennünket és fedezzen be, mosson meg az Úr Jézus Golgotán kifolyt vérével. Bízzunk az isteni gondviselésben, mert „nem késlekedik az Úr az ígérettel”.
Isten türelme ma is megtérésre hívja az embert. Bármit is tettünk az elmúlt időszakban, jöjjünk az Úr Jézus golgotai keresztjéhez. Ő ma még türelmesen vár ránk. El fog jönni az az idő, amikor már nem lesz lehetőség bűneink rendezésére. Ő ma nem csak arra hív, hogy tudjunk egy dolgot, hanem arra, hogy elhiggyük és elfogadjuk azt, hogy Isten a feledés tengerébe veti a bűneinket, hogy nem veti szemünkre, ha hetvenszer hétszer is ugyanazért a hibáért kérünk bocsánatot. Ugyanis Isten türelmes várakozásában a megbocsátás is jelen van. Mert Ő mondja: „Aki énhozzám jön, én azt semmiképpen ki nem vetem.” (Jn 6:37) Isten hív, hogy rendezzük vele életünket. Ne halogassuk! A ma még biztos, a holnap már nem.
Szűcs Dániel
