2021. február 10., szerda

DÉLELŐTT | 
Kevésből sok lett

Igehely: Mk 6:35-44; Kulcsige: Mk 6:41 „Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.”

Egy természetes és logikus felméréssel kezdődik ez a történet. Estére jár az idő, rendezni kell a dolgokat, ahogyan gyermekkorban is megtanultuk. Mindennek meg van a rendelt ideje, estére mindenki otthon kell legyen, megmosakodva, megvacsorázva, lefekvésre készen. A bölcs felnőttek, szülők, nagyszülők így vetítik előre a másnapi sikeres program feltételeit. Lehet, hogy a kis tanítvány körben is valami hasonló zajlik, a másnapi korai kelés és hatékony munka érdekében. De vannak rendhagyó napok is, rendhagyó programokkal. És ez nem baj. Gyermekként kimondottan élveztük, amikor felborult a már unalmas szabályszerű életmenet. Ilyenek voltak az ünnepek, ünnepélyek, családi összejövetelek vagy az evangelizációs, vendégektől nyüzsgő alkalmak. De itt, szemben egy jól szervezett ünnepéllyel, jelentkezik a szükség is. Nincs élelem, amennyivel gazdagabb a lelki táplálék, és a lelket gyógyító kegyelmi ár, annál inkább kiált a fizikai szükség. A „bölcs” tanítványi gondolkodás, mintha nem találna visszhangra a Mester részéről? Mintha nem egy nyelven szólnának? Megismerve Krisztust ebben a történetben, elhiszed, hogy amit Isten, Jézus megáld az megszaporodik? Helyezd kezébe a keveset, hogy sok legyen!

Bódis László

DÉLUTÁN | 

A megdicsőített gyülekezet prófétai képe

Igehely: Ézs 60:1–14; Kulcsige: Ézs 60:2 „Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad.”

Rendkívüli élmény a napfeljöttét megfigyelni a morajló tenger partján. A természet tükrözi alkotója szépségét, csodálatos ékességét. A víz színén át, máskor a csillogó hópehelyben vagy a színpompás virágokban, madarak színes tollaiban csodálkozunk rá mennyei Urunk dicsőségére. A Biblia kijelenti, hogy Ő gyújtott fényt a mi szívünkben is. (2Kor 4:6) Boldog lehetsz, ha ma egy kellemes napod volt, de még boldogabb akkor, ha a Világosság a szívedbe költözött. Ha az Úrhoz tartozol és az ő Sionjához. „Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához”. (Zsid 12:22) Ma bemutatja népének, választottainak jövőképét. Szeretném megkérdezni: 1) Te már az Úrhoz és népéhez tartozol? Akkor ilyen lesz a jövőd! 2) Ha ma elkeseredett, szomorú vagy, talán a sötétben bolyongsz, megnyitnád-e szívedet Krisztus dicsősége előtt? Ő kész mentő szeretetével, vérén szerzett bűnbocsátó kegyelmével betölteni téged! Már pihenésedben, álmodban is átélheted e boldogságot. Mennyire magasztos lesz majd, színe előtt örökre vele lenni a megdicsőült seregben?!

Bódis László

 Napi áhítat

Igehely: Jn 14:12–17 Kulcsige: Jn 14:13-14 „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”

Az Úr Jé­zus­nak van egy kü­lön­le­ges ígé­re­te szá­munk­ra: hozzá for­dul­ha­tunk a ké­ré­se­ink­kel. Mind­azt, ami meg­egye­zik aka­ra­tá­val, és amit meg­ígért az övé­i­nek, bát­ran kér­het­jük az Ő ne­vé­ben. Biz­tat, hogy kér­jünk, ke­res­sünk, zör­ges­sünk (Mt 7:7–11). Van, hogy Isten nem úgy hall­gat­ja meg ké­ré­se­in­ket, ahogy mi azt sze­ret­nénk, de min­dig meg­hall­gat­ja. Van, hogy nem úgy kap­juk meg, ahogy azt el­gon­dol­tuk, és nem akkor, ami­kor mi akar­tuk. De Ő job­ban tudja, hogy mikor mire van szük­sé­günk, és biz­to­san a ja­vun­kat akar­ja.