2021. február 17., szerda

DÉLELŐTT | 
Legyen Jézus az otthonod középpontjában!

Igehely: Péld 3:1-12; Kulcsige: Péld 3:6 „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”

Ahol a Krisztus-uralom megvalósul a család életében, ott többé nem a magunk természete, kényelemszeretete, öröklött tulajdonságaink, otthonról hozott ilyen-olyan minták, a másikkal szemben támasztott igények vagy szeszélyek szerint élünk, hanem Krisztus szerint. Mert az új élet diktál. De a legjobb házasságban is támadhat feszültség, adódhatnak bajok, felbomolhat a harmónia. A kérdés az, mit teszünk ilyenkor? Mert van, amiről nyilvánvaló, hogy egyedül kevés vagyok a megoldásához. Némely kérdésben még kettő is kevés lesz hozzá. Igénk tanácsol, hogy számoljunk a nagy harmadikkal, és engedjük be Jézust a házasságunkba vagy a magányunkba, aki segíteni tud és akar. De nekünk is akarnunk kell. Ne higgyük magunkról, hogy tökéletesek vagyunk, de azt sem, hogy reménytelen a házasságunk. A változáshoz kell egy bizonyos hibaérzék, vagyis érzékelni a bajt, és azt, hogy én miben járultam hozzá. Bátorság és alázat is szükséges, beismerni a hibákat, és elhagyni a bűnöket.

Imádkozzunk, hogy Jézus legyen életünk és otthonunk középpontjában, aki „egyengetni fogja ösvényeinket”, (6v.) és ketten, de mégis hármasban reménységgel nézhetünk a holnap felé.

Székely Béla Dániel

DÉLUTÁN | 

Legyetek szeretetben meggyökerezve

Igehely: Ef 3:14–21; Kulcsige: Ef 3:17 „Hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva.”

Az apostol azt akarja, hogy eljussunk a teljességre. Ennek útja pedig a szeretet. Térdre borul, komolysággal imádkozik, megmutatva számunkra is, hogy mire hív az Isten.

Megerősödni a belső emberben. Sajnos vannak, akik a panaszkodásban, és az Ige iránti keménységben akarnak megerősödni. Mi inkább az Istennel való kapcsolatunk erősítsük, és így másokat is erősíthetünk. Imádkozzunk, hogy ez így legyen, de ne csak kis mértékben, hanem hatalmasan. Azok akik elgyengültek, és képtelenek voltak eddig a bűneiket elhagyni, most erősödjenek meg a belső emberükben.

Két kép jelenik meg igénkben erről: a meggyökerezett fa, és a jól megalapozott ház képe. A talaj pedig Isten szeretete, amin megállhatunk stabilan. Krisztus szeretetének megismerése, befogadása és szívünkben lakozása által más távlatokat nyer életünk. Teljességet, nemcsak egyényileg, de közösségileg is „minden szenttel együtt”.

Jöjj, hajtsuk meg mi is térdeinket, és kérjük, hogy erősítsen meg a belső emberben. Lakjon Krisztus a szívünkben, tapasztaljuk meg szeretetének magasságát, mélységét, hosszúságát és szélességét.

Székely Béla Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 5:1–6 Kulcsige: 1Kor 5:5 „Átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján.”

A gyülekezetben megtűrt bűn fertőzi a közösséget, megszomorítja azokat, akik a szentség útján járnak. Nem emberi ítélkezésről beszél itt az apostol, hanem a Lélek által kapott tekintélyről, amellyel a szentek közösségét ruházza fel az Úr. Lelepleződik a nyílt vagy titkos bűn. Ahhoz, hogy a bűnös megtérjen, szükséges, hogy a közösség elhatárolódjon a bűntől. A korinthusi hívők ahelyett, hogy a helyreállás érdekében ideiglenesen kiközösítették volna a megtérni nem akaró bűnöst, dicsekedtek a bűnnel, és védték a vétkest. Pedig „Vétkesek közt cinkos, aki néma” (Babits Mihály, Jónás könyve).