2021. január 27., szerda

DÉLELŐTT | 
A lámpás és a mérték

Igehely: Mk 4:21-25; Kulcsige: Mk 4:24” „Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok arra, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. 

A felolvasott szakasz Jézus több mondását is tartalmazza. Szól a lámpásról és annak rendeltetésszerű használatáról, az elrejtett dolgok napvilágra kerüléséről, a mértékről, és arról, hogy akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.

Az legismertebb jézusi tanításokhoz tartozik az a kijelentés, hogy a lámpást nem azért gyújtják meg, hogy azután a véka alá tegyék: az a lámpatartóba való. Értelmetlen dolog meggyújtani a lámpást, és azután véka alá tenni, az ágy alatt pedig életveszélyes. „Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2 Kor 4:6). A lámpatartó az a hely, ahol a legjobban használhat Isten, és ahol a leginkább áldás lehetsz környezetednek. Ki van jelölve a helyed! Ott világíts!

Majd Jézus ezt is mondta nekik: „Gondoljátok át alaposan, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, ugyanazzal fognak nektek is mérni. Sőt, még ráadást is kaptok.” Tetteink, beszédünk, másokhoz való viszonyulásunk visszahat. Szeress, szolgálj, tégy jót mérték nélkül! Áldás vagy, és áldott leszel!

Nagy István

DÉLUTÁN | 

A külső és a belső ember harca

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:19 „Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.”

Mi, hívők, szívünkben kétféle vággyal szembesülünk. Amikor Isten közelségében vagyunk, lelkesedünk, örülünk szavának, megalázzuk magunkat hatalmas keze alatt, és különleges békesség tölt el minket. De megtaláljuk magunkban azt a belső, lehúzó törvényt is, hogy a bűnös kívánságok is vonzanak, és néha jól érezzük magunkat azokban, amiket Isten utál. Hogyan lehetséges ez?

Az apostol magáról mondott vallomása mintha a mi harcainkat leplezné le, a mi belső vívódásainkat mutatná be. Pál szilárd jellemű, erős hitharcos volt, ennek ellenére elismeri, hogy mivel testben él, ezért ő is ki van szolgáltatva a bűnnek.

Lehet, hogy te is beismered: „testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.” Ez a felismerés és őszinte vallomás segítségkérésre kényszerít. Az erőtelenek ereje Jézus. Kérd, hogy Krisztus ereje lakozzék benned (2Kor 12:9)!

„Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által.” (Ef 3:16)

Nagy István

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.