2021. július 12., hétfő

DÉLELŐTT | 
A napcsoda

Igehely: Józs 10:12-15; Kulcsige: Józs 10:13b „Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni majdnem egy teljes napig.”

Egészen egyedi, teljesen szokatlan eseményről értesít igénk. Sehol máshol a Biblia nem számol be ilyen eseményről. Némiképp hasonló jelenség történt Ezékiás, júdai király idejében, de egészen más céllal (2Kir 20:5-11; Ézs 38:5-8).

Nagyon örvendek, hogy Isten ilyet sohasem tett meg népe egyetlen ellenségének kedvéért sem! Ellenben Jézus ígéretet tett, hogy e csoda ellenkezője fog megtörténni az Ő visszajövetele előtti páratlanul nyomorúságos napokban. Isten már jó előre eltervezte azoknak a napoknak a választottakért történő megrövidítését (Mk 13:19-20)!

A Teremtő, Gondviselő, az egész világmindenséget vezérlő Isten parancsának engednek az égitestek is. Mennyivel inkább mi, az Ő gyermekei.

Az igénkben említett napon a Seregek Ura harcolt népéért annak ellenségei ellen. Sőt a gibeóniakért is, akik szövetségre léptek Izráellel. Isten az ígérete szerint járt el (Józs 10:6-11). Miután Józsué beszélt Vele, parancsolhatott a napnak és a holdnak is. Isten elég időt, erőt és világosságot adott népének küldetése befejezéséhez.

Mire használjuk az Úrtól kapott időnket? Kiben bízunk, kire támaszkodunk? Teljes-e a győzelmünk lelkünk ellensége fölött?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Közösségben maradni

Igehely: Zsid 10:24–25; Kulcsige: Zsid 10:25 „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

Felelősségünk lelki-szellemi közösségben maradni, abban mélyebbre jutni a Krisztus vérén megváltott testvéreinkkel is. Valakikkel csak kell szoros közösségben lennünk! Miért ne lennének a hozzánk legközelebb élő hittestvéreink azok! Kétséget kizárón szükségünk van a náluk letett kegyelmi ajándékokra, mennyei értékekre, igazságokra és tapasztalatokra. Még akkor is, ha személyes kapcsolatunk van az Úrral, és magunkban is több dologra képesek vagyunk.

Figyeljünk oda egymásra! Legyen gondunk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és helyes tettekre, jócselekedetre buzdítsuk. Valóban érdemes egymást kölcsönösen önzetlen szeretetre és jó tettekre késztetni, sarkallni. A buzdítás kiváló módszere a személyes példaadás. Ne csak várjunk másoktól, hanem adjunk mi is!

Saját gyülekezetünket, összegyülekezésünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, még ha némelyek így gyakorolják is, hanem bátorítsuk, intsük egymást; annyival is inkább, mivel közeledik az a nap, a Krisztus visszajövetelének napja.

Milyen közösségben vagy a helyi gyülekezettel? Mit teszel azért, hogy az a közösség élőbb és vonzóbb legyen? Milyen kockázatot vállalsz a közösség rendszeres gyakorlása érdekében?

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.