Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”
Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet. Dávid története megtanít bennünket arra, hogy valójában mennyire különbözőek Isten kritériumai, amikor embereket választ ki vezetésre és szolgálatra. Ő a külsőségeken túl lát, és a szívünket vizsgálja.
A mindennapi életünkben, akárcsak Dávid, aki a juhokat gondozta, sokszor érezzük úgy, hogy figyelmen kívül hagynak minket, vagy úgy érezzük, hogy semmit sem jelentünk. Pedig Isten az, aki tudja, milyen lehetőségek rejlenek bennünk, és mindannyiunk számára tartogat valami különlegeset. Istennel járni, az Ő akaratában élni csak nagyszerű lehet. Amikor bízunk akaratában és időzítésében, akkor vagyunk leginkább készek arra, hogy Isten addig elképzelhetetlen módon használjon bennünket. Ahogy Dávid hű volt a kevésen, és elégedetten végezte azt, ami éppen a feladata volt, tegyünk így mi is: legyünk Isten embere ott, ahol vagyunk! Bízzunk benne maradéktalanul, hogy Ő akarata szerint felhasznál bennünket, amikor jónak látja. A jelentéktelennek tűnő helyen a jelentőségteljes munkára készít fel.
Hogyan bízhatsz Isten tervében, amikor úgy érzed, hogy figyelmen kívül hagytak?
Mi az a néhány dolog, amit tehetsz azért, hogy olyan szíved legyen, amelyet Isten kész felhasználni az Ő céljaira?
Mezei Tamás
Esedezzünk, hogy Isten ma is adjon pásztorokat népének! – Jer 23:4
Isten ismeretének a fontossága – Bír 2:6–23 (Hós 6:3)
A megtérőknek adott ígéretek
Igehely: 3Móz 26:40–46 Kulcsige: 3Móz 26:40–42a „De ha megvallják bűnüket és atyáik bűnét, hogy hűtlenséget követtek el ellenem, meg azt, hogy szembeszálltak velem, ami miatt én is szembeszálltam velük, és elvittem őket ellenségeik földjére; ha majd megalázkodik körülmetéletlen szívük, és békével hordozzák büntetésüket, akkor visszaemlékezem a Jákóbbal kötött szövetségemre.”
Isten ígéretei biztosak és megmásíthatatlanok, azonban ezt csak annak a kiváltága megtapasztalni, aki bűnbánó szívvel fordul felé. Az Ő kegyelme, megbocsátása és helyreállítása örök bizonyítékai annak, hogy Isten szeret és irgalmas hozzánk. Az Ábrahámmal kötött szövetségtől kezdve a Biblia minden oldala Isten üdvtervének a kibontakozását tárja elénk. Mindennek a mozgatója pedig nem más, mint Isten irántunk való mérhetetlen szeretete. Isten nem kötelességtudatból üdvözíti az embert, hanem végtelen szeretetéből.
A bűnbánat pedig, ennek megfelelően, szintén nem korlátozódik a bűneink megbánására. Magában foglalja a szív és a cselekedetek megújítását, megtisztítását is. Amikor őszintén megalázkodunk Isten előtt, annak bizonyságaként állunk, hogy új szívet kaptunk, amely már nem gyönyörködik – vagy ha igen, akkor is csak ideig-óráig – a bűnben. A bűnbánat mindenekelőtt a változásért való kiáltás Istenhez. Igen, szükségünk van megbocsátásra, de ez nem elég. Vágyunk a valódi és végleges szabadulásra a bűn uralma alól, mert újjá lettünk. Isten, mint szerető apa, mindenekelőtt a szívünk hozzáfordulását várja, hogy megbocsásson, új szívet adjon. Szabadulásunk a bűnből és kötöttségekből ennek a szívváltozásnak az eredménye.
Kérjünk Atyánktól olyan szívet, amelyik szüntelen kiált hozzá segítségért. Ha elejt a bűn, legyen bennünk őszinte bűnbánat. Olyan szívünk legyen, amely nem a büntetés elengedését kívánja, hanem visszatarthatatlanul vágyik a változásra: az Istennek tetsző szent életre.
Az életed mely területén van szükséged arra, hogy találkozz Isten megbocsátásával?
Tudsz-e valóban olyan szívvel jönni Isten elé, amely bűnbánó, és kész is megváltozni?
Mezei Tamás
