Igehely: 1Pt 3:18-22; Kulcsige: 1Pt 3:21 „Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által.”
Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban. Várakozott, míg a bárka el nem készült, és el nem hangzott minden ítéletes beszéd, amelynek el kellett hangzania az engedetlen emberek füle hallatára. A Krisztus Lelke prédikált akkor a bűn tömlöcében lévő lelkeknek, akik semmibe vették a figyelmeztetést, így a halál tömlöcébe kerültek, ahonnan nincs kiút az örök élet szép világába, az üdvösségre. Amikor betelt az idő, megnyíltak az ég csatornái, és a mentő bárka felemelkedett. Vad vizek vették körül minden oldalról, hányta–vetette a fekete tajték, de kár nem eshetett benne: Isten ígéreteit hordozta a mélyében – egy új világ számára. Isten továbbra is türelmesen várakozott, és amikor eljött az idő teljessége, kibocsátotta az Ő Fiát, hogy mint igaz, elmerüljön a méltatlan szenvedés örvénylő mélységeibe. Az ősi ellenség Istennel szembeni lázadásának, dühének és gyűlöletének teljes viharát zúdította a kereszten függő Igazra, ugyanakkor az Atya bűneinket megítélő igazsága is Őt ostorozta. Halálra adatott test szerint, de lényében kár nem eshetett – hiszen Őbenne, Őáltala és Őérette teremtettek mindenek, és át kellett vezetnie minket, az új szövetség népét az üdvösségre, a lelki áldásokkal bővölködő, megváltott élet szép világába. Őbenne vagyunk elrejtve immár, mint bárkában. Ez az Őbelé való meríttetésünk óv meg a régi vétkek miatti vád vad viharai, örvényei közepette, mik naponta feltátják ránk a szájukat. Ez az Őbelé való meríttetésünk biztosítja számunkra a szükséges tápanyagot a viruláshoz, a gyümölcsterméshez. Nála nélkül semmi jót nem cselekedhetünk. Nála nélkül, aki a szeretet, semmi haszna a hegyeket rengető hitnek, az angyali nyelvnek és tudománynak, a vagyon felétetésének, a test tűzreadásának – még annyi sem, hogy a lelkiismeretet kellőkképpen, tartósan megnyugtassa. Nála nélkül még a test szennyének lemosására sem elegendő a vízkeresztség. Abban a keresztségben viszont, melyben Ő akarja részesíteni az övéit, nem csak, hogy jó lelkiismeret van, és sehol máshol nem kapható békesség, hanem maga a nagybetűs Élet.
Kiss Lehel
Imaáhítat: Imádkozzunk a bemerítésre készülő megtértekért, hogy el ne tántorodjanak! – 1Thessz 3:3
Bibliaóra: A tanítványok szenvedése – 2Tim 1:11-18 (2Tim 1:12)
A senkihez sem hasonlítható Isten
Igehely: Mik 7:7–20; Kulcsige: Mik 7:18 „Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.”
Bármilyen helyzetbe is kerüljön, a hívő embert minden időben egyedül az a biztos tény emeli körülményei fölé, hogy senki sincs az ő Istenéhez hasonló. Ez az Isten az egyetlen, igaz Isten, aki nemcsak, hogy megváltotta őt, hanem minden nehézségen és kísértésen át meg is tartja az üdvösségre. Felé fordulva, Őbenne békességet lelve ámuló csodálkozásának ad hangot az irgalmat nyert bűnös, mert nem tud betelni az Ő szépségével, az Ő jelenlétének javaival. Mikor már hangot sem képes kiadni, Őt dicséri a sóhajával is, reszketeg mozdulataival is, miként tette Erdély nagy fejedelme, Bethlen Gábor is a halálos ágyán: írószerért intett, és ráírta a papírra a Róma 8:31-et: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Az egyértelmű választ magában foglaló költői kérdésre feleletet is adott: „Senki sincsen, bizonyára nincsen!” Ezzel a hitvallással, békességesen lépett át az örökkévalóságba. Rokon csodálkozás és ámulat volt ez az évezredekkel korábban élt Mikeás csodálkozásával és ámulatával: „Kicsoda olyan Isten, mint te?” (18. v.) Ennek az Istennek a megváltói művébe, ebbe a feltétel nélküli szereteten alapuló misztériumba kívánkoznak betekinteni az angyalok. Nem értik ők sem, hogy minden lázadásuk, szívkeménységük, a legkisebb jóra való tökéletes képtelenségük ellenére miként lehet, hogy emberekkel kívánja benépesíteni a mennyországot, az Egyszülött kínos halála árán; hogy lehet, hogy „megbocsájtja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését”? Nemcsak, hogy életre kelti őket, hanem világosságként jár előttük, (8. v.) igazságot szolgáltat nekik, (9. v.) pásztorolja őket, (14. v.) szélesre tágítja határukat, (11. v.) ellenségeiket megszégyeníti és félreállítja az útból. „Abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (18. v.) a maradéknak, amely a Lélek szerint lett utóda Ábrahámnak, egyedül a Krisztus érdeméért. Kikutathatatlan bölcsességű, felfoghatatlan irgalmasságú Isten, akinek dicsőségét az egek egei képtelenek befogadni, de otthont talál egy hittel megnyíló gyermekszívben. Kicsoda mérhető Őhozzá? Kicsoda képes dicséretét méltóképpen zengeni? „Senki sincsen, bizonyára nincsen!”
Kiss Lehel
