2021. március 25., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Egy írástudó, aki közel volt

Igehely: Mk 12:28-34; Kulcsige: Mk 12:34 „Jézus pedig látva, hogy okosan felelt, ezt mondta neki: Nem vagy messze Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni.”

Egy autóverseny végén a második helyezett megszólította a verseny győztesét: „Majdnem megvoltál! Kevésen múlt a győzelmed.” Hamar érkezett a válasz: „Nem számít, hogy egy mérfölddel, vagy egy centivel előzlek meg. A végeredmény számít. Nyertem, és kész.”

Lelki viszonylatban is hasonló alapelv működik. Nem számít, hogy valaki milyen messze van az Isten királyságától. Ha nincs megtérés, akkor lemarad. Lehet, hogy valaki hosszú ideje látogatja a gyülekezeti alkalmakat. Lehet, hogy sokadjára olvassa el a Bibliát. Lehet, hogy sok lelki alapigazságot ismer. De ha elérkezik az élet vége, a távolság távolság marad. Igei igazságok ismerete még nem visz be az Isten királyságába.

Ha te vagy az, aki „nem messze vagy az Isten királyságától”, akkor szólítsd most meg a királyok Királyát! Ha már elnyerted a mennyei polgárságot, és ismersz olyan embert, aki közel áll a belépéshez, akkor keresd meg ma! Segíts neki belépni az Isten jelenlétébe! Imádkozz vele! Legyél eszköz az Isten kezében!

Szabó Sándor

DÉLUTÁN | 

Könyörülő Úr, könyörtelen szolga

Igehely: Mt 18:21–35; Kulcsige: Mt 18:33 „Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?”

Péter őszinte kérdésével kezdődik ez a jól ismert példázat. Kiemelném Péter szavaiból, hogy nem arról szól, hogy az ellenségnek hány alkalommal kell megbocsátani, hanem hogy az én testvérem hányszor vétkezhet úgy, hogy újra megbocsássak neki. Testvérek az Úrban tudnak sérelmet okozni egymásnak. Kiderül Péter kérdéséből, hogy ez számtalan alkalommal előfordulhat. Jézus válasza a következő: „még hetvenhétszer is” megbánthatnak testvéreink, és ugyanennyiszer kell megbocsátanunk. Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak egyértelmű Jézus képletes beszéde: a hetvenhétszer is azt jelenti, hogy MINDIG meg kell bocsátani! Jézus az elmondott példázatban szemlélteti, hogy a király (az Atya) által elengedett adósság sokkal nagyobb, mint amivel a szolga tartozott az ő szolgatársának. Ha a király (Isten) elengedte a bűneink okozta tartozásunkat, mennyivel inkább kellene egymás irányába engedékenyeknek lennünk!

Ha nem engedjük el a tartozást, akkor a saját keserűségünk, sérelmünk foglyai leszünk. Bocsáss meg, és légy szabad!

Szabó Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 32:24-33 Kulcsige: 2Krón 32:31 „De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében.”

Az ember szívében nagyon sok gondolat, érzés, vágy, kívánság megbújik. Sokszor érezzük azt a kettősséget: egyik pillanatban odaadóan szolgáljuk az Urat, bármit megtennénk Érte, hálásak vagyunk az értünk végzett váltságért, imáink meghallgatásáért; és szinte rögtön utána elfordulunk Tőle, engedünk a kísértőnek, az elismerést magunknak tartjuk meg, jólesik a hízelgés. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12). Isten néha megengedi, hogy bizonyos körülmények között ezen indulatok nyilvánvalóvá váljanak.