2021. november 10., szerda

DÉLELŐTT | 
Az istenfélő ember

Igehely: Zsolt 36:1-12; Kulcsige: Zsolt 36:9 „Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.”

Dávid a 6. versben égig érő kegyelemről beszél. Azonban kétféle ember van: az egyik megveti ezt a kegyelmet, a másik megragadja. Előbbieket az Ige gonosznak nevezi, hamisnak, és nincs előttük istenfélelem. Számukra gyönyörűség, ha bűnt cselekedhetnek, mind a szívük, mind pedig a szájuk gonoszsággal van telve. Az utóbbiak azonban azok, akik megragadják a kegyelmet és nekik menedékük lesz az Isten. Ők a jó időkben is Istenük jelenlétében maradnak, de a nem szeretem napokban, a veszedelem idején, a bajban, a gyászban, a betegségben, a szenvedésben is oda tudnak menekülni mennyei Atyjukhoz, és oltalmat találnak.

Az égig érő kegyelmet megragadó ember bővölködő lesz. A Krisztusban felénk nyújtott kegyelmet megragadva, a megtérő bűnös jogosult lesz Isten teljes felbecsülhetetlen gazdagságára. Nem kell csaljon, hosszú távon szűkölködjön vagy beszűkült életet éljen. Ami Isten házában fellelhető, abból mind részesülhet ő is.

A kegyelmet megragadó embert Isten a gyönyörűségeinek folyóvizéből itatja. És az ilyen ember lelkiekben is olyan gazdag lesz, hogy tud másoknak adni és utat tud mutatni ahhoz a forráshoz, amelyre rátalált, és megelégítette őt.

Kelemen Sándor

DÉLUTÁN | 

Isten haragja valóságos

Igehely: Jn 3:35–36 „Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.”

A János evangéliuma 3. fejezetéből ránk ragyog a sokak által ismert igeversben Isten nagy szeretete. És ez a szeretet, ha nem értjük meg helyesen a hátterét, nagyon elbillenti a mérleg nyelvét. Ez a szeretet csak Isten haragjával együtt említve teljes és van egyensúlyban.

Krisztusnak nem egyéb miatt kellett meghalnia, mint Isten haragja miatt. Isten haragszik a bűnért, haragszik az emberek által elkövetett bűnökért, sőt azok el is választják az embert a szent Istentől. Isten számonkéri a bűnöst az elkövetett bűnért és egy módon büntetheti meg, úgy, hogy örökre Tőle elszakadva marad.

Isten azonban szeret, nem akarta a halálunkat, hanem hogy megtérjünk és éljünk. Összes bűnünket Krisztusra tette és Benne büntette meg a bűnt. Így igazságos ítéletében a Golgotán, Krisztus keresztjén Isten haragja kiengesztelődött. Aki ezt hittel elfogadja és engedelmeskedik, Krisztusnak él és nem lát majd halált. Aki azonban nem hisz, az elkárhozik, az a maga bűneiért Isten haragját kapja, vagyis rajta marad az, és az igazságos büntetést fogja szenvedni örökre. Higgyünk és hirdessük ezt, hogy némelyek megmeneküljenek.

Kelemen Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és kedves dolog, mikor egy fiatal azzal tűnik ki, hogy Istenhez ragaszkodik. Nem a ki vagy feltűnés végett, hanem meggyőződésből, elkötelezettségből. A meggyőződés nem divatos, nyitottság ürügyén felületességre nevel a világ, legyenek a fiatalok olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4:14). Nem is beszélve az elkötelezettségről, nemhogy Istenhez, de semmihez sem. Azzal ámítva, hogy a gyökértelenség a szabadság, ördögszekérként süvítenek az életen végig.