2021. november 9., kedd

DÉLELŐTT | 
Amikor elapadhatatlan a forrás

Igehely: Ézs 58:6-14; Kulcsige: Ézs 54:11 „Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat.”

Istent ma is lehet hamis módon, csupán látszatra tisztelni és szolgálni. Ő azonban átlát ezeken. Isten látja a nyomorúságainkat, tévelygéseinket, görcsös próbálkozásainkat, de nem akar ezekben hagyni. Világosan felmutat egy ragyogó jövőképet, amelyet hamisságaink ellenére felkínál és ide akar adni. Mi kell hozzá? Elsősorban az, hogy állhatatosan keressük Istent és az Ő akaratát. Szükségesek azok az „apró és egyszerű” cselekedetek, amelyeket Isten tesz és tőlünk is vár: enni adni egy éhezőnek, felruházni a mezítelent, segíteni a nincstelent, tisztességesen viselkedni, nem bemocskolni mást, bátorítani az elesettet és megpihenni a nyugalom napján. Akkor Isten hatalmas és nagyszerű dolgokat tesz: világosságot gyújt a szemünk előtt, kijelentést ad, begyógyítja sebeinket, meghallgatja imádságainkat, még jajszavunkra is válaszol, jól tart fizikailag és megelégít lelkileg is, sőt, virágzóvá, gyümölcsözővé teszi az életünket.

Aki Isten igazi áldásában akar részesülni, az valóban elkezdi szeretni Őt és az igéje szerint cselekedni, így szeretve embertársait. Isten igazolja az ilyen bátor embereket, annak alapjai biztosak lesznek, zafírokba helyezettek és Isten dicsősége meglátszik rajtuk.

Kelemen Sándor

DÉLUTÁN | 

Izzó haragjának ki állhat ellene?

Igehely: Náh 1:1–11; Kulcsige: Náh 1:6 „Ha megharagszik, ki állhat meg előtte, izzó haragjának ki állhat ellene? Lángoló haragja árad, mint a tűz, még a sziklák is szétporladnak tőle.”

Ahogy Isten bosszúállása időnként betelik, úgy a végső ítélet is el fog jönni. Megfigyelhetjük a mindennapi életben is, hogy Isten nem szenvedheti a bűn uralmát. Előbb vagy utóbb, de megítéli azt, mert Ő mindent teljességében ismer és lát, és amennyi ismeretre pedig nekünk, embereknek szükségünk van, hogy a bűn uralmától szabad életet élhessünk, azt is mind közölte velünk, így büntetése nem lesz igazságtalan.

Tudatlanságával csak egy darabig mentegetheti magát bárki is, mert attól kezdve, hogy hallotta Isten törvényét, számonkérhető annak betartására nézve, akár tudomást vett róla, akár nem. Nem elég tehát ismerni a törvényt, hanem engedelmeskedni is kell annak. Ez gyakran jelenti azt, hogy le kell mondanunk a magunk elképzeléséről, akaratáról, de ha így teszünk, átélhetjük, hogy bölcsen döntöttünk. Könnyebb az engedelmesség, ha Krisztus és embertársaink iránti szeretetből tesszük és ha meggondoljuk, hogy Istennek minden parancsolata a mi javunkat szolgálja. Éljünk hát Isten tetszésére, Neki engedelmeskedve és soha nem ellene!

Kelemen Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.