Igehely: Mt 7:7-12; Kulcsige: Mt 7:11 „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?”
Az Úr Jézus az imádkozás fontosságát gyakran hangsúlyozta. Tanítványait tanítja külön is imádkozni. Az evangéliumok szépen bemutatják imaéletét, melyben a rendszeresség, bensőségesség, őszinteség minket is imádkozásra ösztönöz.
Kérjetek! Ebből a felszólításból megértjük, hogy az imádkozás megalázkodást feltételez, melyben felismerve rászorultságunkat, bizalommal nyújtjuk ki üres kezünket afelé, aki meg tudja azt tölteni. Az Úr szeretné, ha mi helyesen ismernénk Őt, ezért egy olyan szülőhöz hasonlítja magát, aki jót akar gyermekének, ráadásul módjában is van bármit adni, amire szükségünk van.
Keressetek! Ez a kifejezés is ugyanazt jelenti, azzal az árnyalattal, hogy itt már az imádkozó cselekvővé válik, és szorgalmasan keresi a kapcsolatot az Úrral. Más helyen is bátorít az ige, hogy keressük, míg megtalálható, hívjuk segítségül, míg közel van. Nem csak gépiesen elmondott imák jellemzik a kereső embert, hanem az Úr jelenlétében való megnyugvás. Ha elvesztettük ezt a drága együttlétet, ne nyugodjunk bele, keressük szorgalmasan, mert aki keres, az talál, és az Ő jelenléte lesz a legnagyobb áldás imaéletünkben.
Zörgessetek! Aki zörget, az bátor. Az Úr pedig megjutalmazza a bátrakat, míg a gyávák kimaradnak az áldásokból. A bátrak tudják, hogy van értelme a kitartó zörgetésnek, a már-már szemtelen zaklatásnak. Lukács evangéliumának 18. részében olvasunk egy özvegyasszonyról, aki addig járt a hamis bíró nyakára, míg el nem érte célját. Jézus ezzel a történettel is a kitartó ima fontosságát példázta.
Egyszer egy kísérletben összehasonlítottak gyermekeket és felnőtteket. A kérdés az volt, hogy ha változtathatnának a külsejükön, de az csak egy dolog lehet, mi lenne az. A felnőttek általában azt szerették volna, hogy legyenek magasabbak, vagy vékonyabbak egy kicsit, esetleg hajuk, szemük, bőrük színével voltak elégedetlenek. A gyermekek egészen másként közelítették meg a kérdést: túlnyomó többségük valami nagyobbra vágyott, pl. szárnyakat, páncélbőrt, röntgenszemet, cápafogakat és ehhez hasonlókat szerettek volna. Legyünk bátrak! Kérjünk! Keressünk! Zörgessünk!
Szabó Róbert
Imaáhítat: Imádkozzunk az árvákért! – Zsolt 68:6
Bibliaóra: Ő a szőlőtő – Jn 15:1-17 (Jn 15:5)
Közel az új élethez
Igehely: ApCsel 25:24–26:3, 21–32; Kulcsige: ApCsel 26:28 „Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!”
Mindennapi életünk során előfordul, hogy valami nem sikerül, nem jön össze, pedig csak egy kevés hiányzott a kívánt cél eléréséhez. Azon a napon így járt Pál apostol és Agrippa király Cézáreában, miközben Fesztusz vádemelést próbált megfogalmazni az apostol ellen. Pál ellen majdnem ejthető lett a vád, Agrippa pedig majdnem újjászületett.
Hirdesd az Igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, mert az Úr munkálkodik az emberi szívekben. Az evangélium általában megosztja az embereket. Pál szabadon és bátran kiállt Krisztus tanújaként, melynek eredménye sokak megtérése volt. Azonban voltak olyanok, akik felháborodva visszautasították, akárcsak az Úr Jézust. Ellenségei egy adott ponton már az életére törnek, ezért volt Pál bilincsbe zárva.
Az Isten Igéje nincs bilincsbe zárva. Az apostolt fogolyként vezetik nagy pompával felvonuló előkelőségek elé, hogy a római jog szerint védekezzen az ellene felhozott vádakkal szemben. Pál, felismerve a nagyszerű lehetőséget, beszédében nagyobb hangsúlyt fektet hallgatói szellemi rabságára, kényelmetlen helyzetbe hozva őket. Az Ige olyan, mint a harmat, nem tér vissza üresen, eléri célját: vagy ítéletet eredményez, vagy megtérést, attől függően, hogyan viszonyultak hozzá. Az apostol keze bilincsben, de szíve szabad és nyugodt, míg hallgatósága szívében kételyek, megkötözöttségek, megosztottság uralkodnak.
Közel, de mégis kívül. A legszomorúbb állapot olyan, mint versenyen egy hajszállal lemaradni. Agrippa közel volt, mivel hitt a prófétáknak, helyeselte Pál szavait, fel is kiált, hogy „majdnem ráveszel, hogy kereszténnyé legyek”, de valami mégis visszatartotta. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, és üdvösség szempontjából Krisztus ellenségei és szimpatizánsai, de mégis elutasítói között semmi különbség nincs. Pál Jézusért mindent kárnak és szemétnek ítélt, mert aki Őt választja, megtagadja önmagát.
Krisztusban vagy, vagy csak közel hozzá?
Gyakorolod-e a bizonyságtételt szóban és tettben?
Kész vagy- e Jézusért szenvedni, ha úgy hozza a helyzet?
Szabó Róbert
