2021. szeptember 18., szombat

DÉLELŐTT | 
A szívből induló változás

Igehely: Zsid 10:11-18; Kulcsige: Zsid 10:16 „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán – így szól az Úr –: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom.”

Sokan vannak, akik változást szeretnének a környezetükben, a körülményeikben, vagy az életük valamely területén. Azért imádkoznak, hogy Isten változtassa meg a körülményeiket, a körülöttük lévő embereket, de ők maguk nem akarnak semmiben változni.

A felolvasott ige arra mutat rá, hogy az ember szívében gyökeres változásra van szükség, amit csak Isten képes véghez vinni Szent Szelleme és Igéje által. Mindez az új szövetség áldásai közé tartozik, amit az Úr kötött választott népével.

E kimondhatatlan nagy kegyelemnek a mi Urunk Jézus Krisztus által kapott másik áldása: „És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.” Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk álnokságainkat és bűneinket, és azokról soha többé meg nem emlékezik. A bűnös ember bűneitől megszabadulva teljesen szabaddá válik, mintha soha nem vétkezett volna.

Milyen nagy ez a szeretet, amellyel Urunk szeret minket! Adjunk hálát, és zengjünk dicséretet szent nevének!

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

Dávid esküje és az Úré

Igehely: Zsolt 132:1–18; Kulcsige: Zsolt 132:11 „Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra.” 

Dávid fogadást tett az Úrnak, hogy addig nem bocsát szempilláira álmot, amíg helyet nem talál az Úrnak, a Jákób Istenének hajlékául. Látva Isten Dávid szíve vágyát és az Úr iránti buzgóságát, kijelölte a helyet, ahol számára felépül a hajlék. Egyben az Úr ígéretet is tett Dávidnak – nemzedékről nemzedékre érvényeset –, mely szerint nem Dávid épít az Úrnak házat, hanem az Úr építi meg a Dávid házát: az ő leszármazottai fognak ülni a Dávid trónján örökké, ha megtartják az Isten parancsolatait.

A jeruzsálemi templomot Dávid fia, Salamon építtette fel, a Dávid trónján az ő leszármazottai ültek évszázadokon át a babiloni fogságba vitelig. Ez az ígéret a Dávid Fiában, az Úr Jézus Krisztusban teljesedett be. Ő a királyok Királya és uraknak Ura. „Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben, mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik” (Dán 7:13-14).

Kelemen Sándor Tomi

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”

A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz. Az életből vett illusztráció elmondása után Jézus azt kérdezi, hogy a kettő közül melyik „teljesítette” az apja akaratát. Nem az a kérdés, hogy szóban ki válaszolt helyesen. Mi talán azt mondanánk, hogy az a jó fiú, aki azonnal engedelmesen válaszol, és később is engedelmesen cselekszik. Ez lenne az ideális, de sokszor megakadunk verbális szinten, Atyánkat kifizetjük szép szavakkal.