2021. szeptember 27., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten kegyelme tesz boldoggá

Igehely: Zsid 12:12-17; Kulcsige: Zsid 12:15 „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.”

Ahogy a tegnapi áhítatban is szó esett róla, a megkeseredés fertőző lehet. Ez egyféle nyomorúságos lelkület, amit keserű szavakkal, gesztusokkal közvetítünk mások felé, részvétet, megértést keresve önmagunk iránt. Az eredmény többnyire más lesz: megfertőzzük azokat, akikre rázúdítjuk panaszáradatainkat. Nem önlelkét gyógyítja a kesergő, panaszkodó, hanem nagy eséllyel másokat is bevonhat a „csüggedés mocsarába” (Bunyan, Zarándok útja). Egyáltalán gyógyítható ez a lelki kórság? Igen. Így szól hozzánk, sérüléseinkben vergődőkhöz a krisztusi intelem: „a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok” (12–13 v.) Megerősíteni? Igen. Az erőforrás maga Jézus Krisztus. Rá nézzünk, és ne a szenvedésünk forrására! Lássuk azt a tiszta arcot, mely a korbács és a kereszt alatt sem torzult el a haragtól és a gyűlölettől. Ez az Istenből áradó szeretet ereje. Belőle merített Urunk, és másokra ontotta. Nagy lehetőség számunkra is, hogy általa ugyanebből a forrásból meríthetünk. Személyes kis bajaink, sebeink nemhogy elhajlítanának tőle, hanem elválaszthatatlanul hozzá kötnek. Ha megértjük ezt a tőle függő helyzetünket, egyenes út nyílik számunkra oda, ahol megláthatjuk Őt, az Urat.

Lukács Tamás

DÉLUTÁN | 

Csodálkozó kereső

Igehely: 1Kir 10:1–13; Kulcsige: 1Kir 10:7b „Még a felét sem mondták el nekem: bölcsességed és gazdagságod felülmúlja azokat a híreket, amelyek hozzám eljutottak.”

Gyakran szembesülünk a ténnyel, milyen súlyos problémát okoz az Úrtól távol levő emberek között végzett szabálytalan evangélizációs próbálkozás. Olyan hívőkről beszélek itt, akiknek szájukban ott van az Ige, Isten drága ígérete, beszélnek a kegyelemről, megváltásról, és amit mondanak az jó, de egyébként rendezetlen az életük. Amikor a hallgatók érzékelik, hogy a beszélő életét és dolgait nem változtatta meg az evangélium, hanem ott vannak a tisztátalanságának jelei, vagy kitűnik a kusza, rendezetlen élete, sokan elfordulnak az üzenettől. Csalódnak, mert a rendezetlen életű, homályos célok érdekében tevékenykedő hívők elveszik az evangélium hitelességét. Sába királynője hallott Salamon nagyságáról, de amikor közelebbről megláthatta a király rendezett udvartartását, nagyszerűen szervezett országa közigazgatását, elámult. Salamon Istene és maga Salamon is igen naggyá lett a királynő szemében, mert nem üres szavakat hallott, hanem olyan istenfélelmet látott, mely egy kis országot a legnagyobbak szintje fölé emelt. Az élő és hatalmas Istent ismerte tehát meg, akinek Salamon szolgált.

Értjük azt, milyen hatalmas üzenetet hordozunk azzal, hogy Isten által rendezetté vált az életünk?

Lukács Tamás

 Napi áhítat

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.