2021. szeptember 29., szerda

DÉLELŐTT | 
Istenre figyelő élettel bízhatunk az Atyában

Igehely: Zsid 13:1-6; Kulcsige: Zsid 13:6 „Ezért bizakodva mondjuk: «Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?»”

Lelkipásztori szolgálatom utolsó tíz-tizenöt évében döbbenten ismertem fel, hogy a világból megtérők között szinte nem is volt olyan, akinek rendezett családi háttere és rendezett élete, vagyoni helyzete lett volna. Élhetetlen élethelyzetek! E világ félelmetes torzulása veszi körül Krisztus gyülekezetét. Ezért kimondhatatlanul nagy felelősség van az Úr gyülekezetén: hívatása, hogy legyen a mennyei világ jele! Hirdesse: az Úr Jézus által megváltott ember élete szép, tiszta, rendezett már a földi időszakában is. Most válik igazán érthetővé a „hegyen épített város” jézusi metaforája. (Mt 5:14) Mivel nem rejthető el, látják az emberek. Belelátnak, szemükkel követik annak belső történéseit. És az a kép, a hívő közösségek képe látható igehirdetéssé válik. Látszik benne a törődés, a szeretet, ahogy megélik a közösséget, és kiformálják egy költő szép gondolatát: „a másik ügyéhez egész létemmel van közöm!” (Garai Gábor, Artisták) Hangosan prédikál a rendezett, tiszta családi élet, a hálaadás és a megelégedés. Urunk munkájának gyümölcse ez rajtunk. Ismerjük fel, és vállaljuk boldogan felülről való értékeinket!

Lukács Tamás

DÉLUTÁN | 

Kitartó kereső

Igehely: Lk 19:1–10; Kulcsige: Lk 19:4 „Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.”

Évtizedekkel ezelőtt egyik teológiai tanárunk sorozatban prédikált nekünk Zákeus történetéről. Minden alkalommal meglepett bennünket, hogy ugyanannak a textusnak hányféle üzenete van. Olyan ez – mondta –, mint a csiszolt gyémánt a napfényben. Ilyen ez a történet, egy bűnös ember Jézus utáni vágyódásának története. Látjuk, amint tömegben helyezkedik, ügyeskedik. Nem húzódik be egy kapualjba, mondva, hogy ha az Úr akarja, úgy is megtalál. Ő keres. Látni akar, ismeretre van szüksége, mert a nagy gazdagsága ellenére a lelkében valami nagyon elromlott. Maró fájdalom, bűntudat, zaklatottság jelzi naponként, hogy Jézusra van szüksége, és Zákeus keresi Őt. Lehet, nem is gondol többre, csak hogy láthassa. Jézus azonban többet akart adni neki. Igazán keresett, az Úr igazi ajándékot adott neki: „Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom” – és ajándékul kapta a vele való közösséget, ami meggyógyította gyötrelmeit. Új kincset talált a Jézussal közösségben, és kiszabadult a régi értékrendje bilincséből. Önként felajánlotta, hogy kártéríti a megkárosított embereket, és cselekvő részvéttel lesz a szegénységben élők felé. Zákeus kereste Jézust, megtalálta, és Jézus szabaddá tette, azaz üdvösséggel ajándékozta meg.

Lukács Tamás

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.