2022. december 25., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Dicsőség a magasságban, békesség a földön!

Igehely: Lk 2:12-20; Kulcsige: Lk 2:14 „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

A betlehemi pásztorok az angyali jelenés előtt is áldott emberek voltak – az általános kegyelem szerint. Ábrahám leszármazottaiként éltették magukban a hitet, hogy majd eljön az, aki megszabadítja Izráelt, és a Dávid királyi székét helyreállítja benne. Nem pogányként születtek, hanem a választott nép tagjaiként. Az övék volt a Törvény és a próféták szava. A nagy munkanélküliség közepette volt kenyérkereseti lehetőségük, így nem kellett aggodalmaskodniuk a betevő falat miatt. A pásztor-lét kihívásait és feladatait képesek voltak vállalni, tehát erősek voltak, egészségesek, akik nem kényszerültek arra, hogy utak szélén, kapuk előtt kolduljanak. Közösségben éltek egymással, s amikor szükség volt rá, a tolvajnak, a fenevadnak egyesült erővel álltak ellene. Áldások sokasága volt tehát az övék, de a legnagyobbat, az egyedül nélkülözhetetlent mindaddig nem ismerték, míg az angyali híradást követően tulajdon szemeikkel meg nem látták az ígéret Gyermekét. A mennyből jött üzenet olyannyira megérintette őket, hogy hátrahagyták felelősségteljes munkájukat, és felszólítás nélkül is elindultak az éjszaka sötétjében. Ilyen hittel kellene nekünk is fogadnunk az Igét, és halogatás nélkül indulni a személyre szóló áldásért! Mit használt volna a pásztoroknak, ha elcsodálkoznak a jó híren, elfogadják igaznak, de elandalodva a mennyei hangokon csupán elraktározták volna szívükben az angyalok látogatásának emlékét? Mit használt volna, ha elkezdték volna értelmezni, és hosszantartó hitvitákba bocsátkoztak volna egymással, de nem tapasztalták volna meg azt a békességet, amit egyedül az ígéret Gyermekével való személyes találkozáskor lehet kapni? Ma is sokan szeretik hallgatni a mennyei üzenetet, de nem hajlandók a bálvánnyá és megkötözöttséggé lett vallásosságukat, munkájukat, megszokásaikat, kényelmüket feladni, hogy annak valóságtartalmáról, nagyszerű működéséről személyesen győződjenek meg. Ezek azok, akik a kegyesség látszatát megtartják ugyan, de annak erejét megtagadják. A menny dicsősége hozzánk érkezett, és vele a minden értelmet felülhaladó békesség. Fogadjuk be, növekedjünk benne, és legyünk boldog, bátor hirdetői életünk minden napján!

Kiss Lehel

Imaáhítat: 

Adjunk hálát az emberekhez hasonlóvá lett Isten Fiáért! - Fil 2:5-7

Bibliaóra: 

Az Uralkodó eljövetele – Mik 5:1-7 (Károli f. - 5:2-8) (Mik 5:1 (Károli f. - 5:2)

DÉLUTÁN | 

Uralkodás a Dávid trónján

Igehely: Ézs 9:1-6; Kulcsige: Ézs 9:6 „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!”

Milyen jó, hogy az az egyetlen királyéhoz sem hasonlítható, dicsőséges uralom, amiről Ézsaiás prófétai távlatokban beszélt, számunkra tapasztalható valósággá lett! Életterünk immár a Messiás királysága, Ő pedig nekünk maga az élet. Azt sem tudtuk, hogy sötétségben járunk, s szívünkön megtelepült az elveszettség állapotának gyilkos homálya, ám egyszercsak feltűnt a fény, életünk ragyogó Napja! Jézus világosságot hozott, amelyben lelepleződtünk; világosságot, amely felöltöztetett; világosságot, amelyben járva eljutunk a teljes dicsőségig. Nyilvánvalóvá tette, hogy nem az ellenség, a rosszakaró emberek ostorcsapásai, a testünkön és lelkünkön átgázoló, sáros csizmák a mi legfőbb problémánk, hanem a saját bűneink. Jézus szabadulást hozott. Olyan szabadulást, amelyben bátorságunk van arra a napra gondolni, amikor megállunk az ítélet széke előtt. Megszabadított vétkeinktől, félelmeinktől, és szabaddá tett a dicsőítésre kalodák szorításában is, mert nekünk Őáltala minden javunkra szolgál. Más az életminőségünk immár, és más az értékrendünk. A világ bolondnak tarthat ezért, mert nem ismeri, kinek szolgálunk, kivel vagyunk és maradunk közösségben örökké. Jézus örömet és vigasságot hozott – az aratók örömét, a szüretelők vigasságát. Tudjuk, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban, ezért Őbenne vigadozunk az ugartörés fáradságos napjaiban, a vetéskor, a metszések idején is. Örömünk nem függ a körülményektől, mint ahogy nem függ tőle a békességünk sem. Mert Jézus békességet hozott a szívünkbe, minden értelmet felülhaladó békességet. Nem olyat, amit a világ ad. Melyik király hasonlítható Őhozzá? Melyik uralom hasonlítható az Övéhez? Az Ő királysága a Ő tulajdon vérén vett királyság. Az Ő uralma öröktől fogva való, örökké dicsőséges uralom. Éljünk hát uralmának áldásaival, és szolgáljunk Neki örömmel, buzgón, feltétel nélkül, mint Csodálatos Tanácsosnak, Erős Istennek, Örökkévaló Atyának, Békesség Fejedelmének!

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?