2022. február 19., szombat

DÉLELŐTT | 
Helyreállító érintés

Igehely: Lk 22:49-51; Kulcsige: Lk 22:51 „Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt.”

A tanítványok Jézus Krisztust emberi erővel akarták megvédeni. Meg is kérdezték: „odavágjunk?” De a választ nem várták meg, hanem odavágtak, pedig Jézus válasza az lett volna: „nem!” Az önfejűség, a vérmérséklet tragédiába torkollott: a főpap szolgája életre szóló sebesülést szerzett. Kitől? Jézus követőjétől! Milyen híre lett volna ennek: „a Mester követői csonkítottak meg! Ők ilyenek, ne bízzatok bennük!” Jézusnak kellett helyrehozni azt, amit a tanítványok elrontottak: leállította őket, aztán meggyógyította a megsérült embert. Mennyire más lett így ez a történet!

A sebek a házasságban nagyon tudnak fájni, hiszen ezeket olyantól kapjuk, aki a legközelebb áll hozzánk, akitől nem erre számítottunk. Olyantól, aki azt mondta a szövetségkötésünknél: „Jóban, rosszban… számíthatsz rám…” Jézus érintése helyreállíthatja azt, aki sebeket kapott, és azt, aki sebeket adott. Neked, aki sebeket adtál, meg kell térned, meg kell tagadnod magad, össze kell törnöd, kegyelemért és bocsánatért könyörögve. És te, aki sebeket kaptál, bocsáss meg, adj új lehetőséget a társadnak, imádkozz érte!

Dani Zsolt

DÉLUTÁN | 

Bölcsesség az unokákkal való foglalkozásban

Igehely: 1Móz 48:8-16; Kulcsige: 1Móz 48:9 „József ezt felelte apjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem az Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!”

Sok nagyszülő életének fénypontja, amikor unokázhat: kényeztetheti őket, játszhat velük. Régebben, amikor a családok közelebb éltek egymáshoz, az elfoglalt szülők mellett a nagyszülők sok mindenre meg tudták tanítani az unokáikat. Sokkal kevesebb a feszültség egy nagyszülő-unoka kapcsolatban, mint egy szülő-gyermek kapcsolatban.

Jákób nem egyszerűen unokázott, számára több volt ez a találkozás: látta maga előtt a távoli jövőt, ahol József leszármazottjainak is fontos helyük van! Efraimban és Manasséban egy-egy törzset látott, akik az Örökkévaló tervében benne voltak. Ezért áldotta meg őket, és imádkozott értük! Látta azt is, hogy a fiatalabb lesz az erősebb! Jobban ismerte a szellemi világ törvényszerűségeit, mint József, és látása be is igazolódott. Mindkét fiút a neki való áldással áldotta meg.

Láttam idős nagyszülőket, akik születésnapra, karácsonyra igét kértek az Úrtól minden egyes családtagjuknak, és ezt adták ajándékul az imájuk mellett. Haldokló hívők hívták magukhoz családtagjaikat, nemcsak elbúcsúzni tőlük, hanem azért, hogy mindegyikért konkrétan imádkozzanak, és atyai áldást mondjanak életükre. Testvérem! Lehetőséged van arra, hogy generációkra legyen hatással az életed. Élj vele!

Dani Zsolt

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.