2022. február 22., kedd

DÉLELŐTT | 
Visszaadta az apjának

Igehely: Lk 9:37-45; Kulcsige: Lk 9:42 „Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.”

Tegnap reggel láttuk, hogy a hegy az a hely, ahol Istennel lehet találkozni, a völgy pedig az, ahol az emberek élnek. A hegy az, ahol jó lenni, a völgy az, ahol betegség van, démonok vannak, kudarcok vannak. Az Úr Jézus nem maradt fenn a megdicsőülés hegyén. Megtehette volna, de akkor nincs kereszt, nincs megváltás. De az Úr Jézus visszatért a hegyről. Újból az emberek között van. Azért jött erre a földre, hogy az ördög munkáit lerontsa. Golgotai keresztjének áldozatával legyőzte a világ fejedelmét, a hazugság atyját, az emberölőt, a Sátánt. Ő a Szabadító, aki azért jött, hogy megszabadítsa népét annak bűneiből!

Látjuk e történetben, hogy az apa csak akkor ment Jézushoz, amikor a tanítványok nem tudták kiűzni a démonokat. Sajnos, napjainkban is van ilyen hívő, aki embertől vár segítséget. Mi, emberek, nem tudunk senkin segíteni. Mi egyetlen dolgot tudunk: azt, hogy rámutassunk Jézusra. Egyedül nála van megoldás. Őhozzá menj, mert övé a hatalom! Rajtad is tud és akar segíteni. Kérjed bátran és hittel!

Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Maradandó érték

Igehely: Mt 25:34-40; Kulcsige: Mt 25:40 „A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.”

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot!” Kik ezek az áldott emberek? Ezek a jót cselekvők, az enni adók, a szegényekről gondoskodók, a betegeket meglátogatók. „Örököljétek az országot!” – Az örökség nem érdem.

Azt mondja Jézus Krisztus: „a legkisebb atyámfiai közül”. Egyik atyafi a másikon segít, így tanít, és erre bátorít Isten Igéje. „Mert éheztem, és ennem adtatok.” Isten igéje kiemeli, hogy nem a jó cselekedetekért kapunk üdvösséget, hanem fordítva: mivel üdvösségünk van Krisztus által, ezért lehetetlen dolog, hogy ne cselekedjünk jót.

Azon a napon, amikor elébe állunk, kiderül, hogy minden fel van írva. Még az is, amikről a hívő azt mondja: „mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna?” A legkisebb dolgok is fel vannak jegyezve. Talán a hívő ember elfelejti, de az Úr Jézus nem. Ezek a tettek jutalmat kapnak az utolsó ítéletkor.

Testvér, hogy állsz ezekkel a jó cselekedetekkel? Ne feledd, ez az igazán maradandó érték!

Szűcs Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.