Igehely: ApCsel 17:10-14; Kulcsige: ApCsel 17:11 „Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.”
Az Újszövetségben legalább két helyen kapunk arra tanítást, hogy a hívő embernek el kellene jutnia lelki érettségben odáig, hogy képes legyen önmaga, az Úrtól a Szentlélek által kapott bölcsességgel megvizsgálni a különféle tanításokat. A zsidókhoz írt levél nagykorúaknak nevezi az ilyen embereket, akik „már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére” (Zsid 5:14). Az efézusiaknak Pál úgy tanítja, hogy ez a készség a krisztusi hit és ismeret célja (Ef 4:13-15). A megszentelődésben és a hitbeli növekedésben soha nem szabad megállni (Fil 3:12-16).
Minderre a béreai zsidók nagyon pozitív példát adtak, akik „készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok” (11. v.). Nem fogadták el vizsgálat és gondolkodás nélkül az új tanítást, de nyitottak voltak Isten minden kijelentett igazságára. A Szentírás ilyen kritikai gondolkodásra tanít és bátorít mindannyiunkat: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” (1Thessz 5:21-22).
Hiszed-e, hogy Szentlélek képes neked is bölcsességet adni a Szentírás megértésére?
Győri Gábor
Boldogsággal tölt el
Igehely: Jel 1:1-3; Kulcsige: Jel 1:3 „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.”
A kinyilatkoztatás olyan Istentől származó ismeret, ami az emberek előtt örökre rejtve maradna, ha az Úr fel nem tárná azokat. Isten végtelenül fölülmúlja az ember gondolatait és szavait. Az Ő országa láthatatlan és elérhetetlen a mi számunkra. Kinyilatkoztatás nélkül nemhogy az örök élet lehetőségéről, de Isten természetéről sem tudnánk semmi biztosat. A jelenések könyve tartalmaz kijelentéseket, melyeket máshonnan nem ismernénk, és tele van olyan próféciákkal, amiket ószövetségi prófétáktól idéz és alátámaszt. A Jánosnak adott kijelentésig a mennyországról és a szellemi világról csak következtetései lehettek az embereknek. A Bibliát lezáró könyvvel és a Biblia egységével kapcsolatban viszont kijelenthetjük, hogy többet tudunk Istenről és az Ő országáról, mint bárki korábban a történelemben. Joggal jelenthetjük ki tehát: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük.”
Különösen az Úr Jézusról, az Isten egyszülött Fiáról szóló kinyilatkoztatás az, ami csodálatos. Ezt Ő maga is megfogalmazta: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg” (Lk 10:23-24).
Győri Gábor
Új hozzászólás