Igehely: Jn 4:4-24; Kulcsige: Jn 4:23-24 „De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”
Feltehetően ez a samáriai asszony a társadalom által megvetett volt. Nem könnyű szívvel tarthatott Jákób kútja fele a legnagyobb hőségben (a zsidó időszámítás szerint dél körüli időben). Akármire is gondolt ez az asszony, arra valószínűleg nem, hogy a „megoldással” fog találkozni. Jézus útja nem véletlenül vezetett át ezen a vidéken és a kútnál ülve már várta az asszony érkezését. Amikor az asszony megérkezett, akkor nagyon kellemetlenül érezhette magát: „zsidó ember”. Jézus azonban nagy mestere a problémák megoldásának, úgyhogy olyat kér, amire „megered az asszony szája”: „Adj innom”! Ez elképzelhetetlen volt egy samáriainak. Egy zsidó segítséget kér. Jézus azonban nem inni akart, hanem az asszonynak akart inni adni. A nő csodálkozással válaszol, de Jézus nem téveszti szem elől a célt. Megfordítja a gondolatot: ha a nő kért volna inni… akkor kapott volna. Még néhány kérdés és válasz és kiderül, hogy az a férfi, aki ott ül, valóban életet kínál! Rátapint a fájó pontra, de be is gyógyít. Aki lélekben és Jézusban (igazságban) imádja az Atyát, az ivott az élet vizéből!
Te mit mondanál Jézusnak, ha ma melléd ülne?
Pap Benjámin Roland
A Krisztusba vetett bizalom szükségessége
Igehely: ApCsel 26:19-29; Kulcsige: ApCsel 26:29 „Pál pedig így válaszolt: Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.”
Az ApCsel 26-ban Pál apostol Fesztusz és Agrippa előtt mond védőbeszédet. Pált nem másért, hanem Jézusért tartják fogságban, így a védekezésének a tartalma sem más, mint Jézusról szóló bizonyságtétel. Pál fő célja az, hogy akár szabadságában, akár fogságában, hirdesse az Igét és megtérésre vezesse az embereket. Ezt hangsúlyozza is: „nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt”, ami elküldte őt, hogy bizonyságot tegyen Jézusról. Pál védőbeszéde nem csupán védőbeszéd, hanem igehirdetés, ami Jézus halálában és feltámadásában csúcsosodik ki (23. v.). Róla írtak a próféták, Mózes és nem elég annyi, hogy Agrippa a prófétáknak hisz, hanem az a cél, hogy abban higgyen, akiről a próféták írtak, Jézusban. Pál érvelése olyan meggyőző, hogy Agrippa azt mondja Pálnak (ha ironikusan, ha nem), hogy szinte ráveszi/meggyőzi, hogy hívő legyen. Végül megtért Agrippa, vagy nem? Ez egyelőre rejtély marad számunkra, de az nyilvánvaló, hogy szükséges Jézusban hinni. Legfontosabb mégis az, hogy tudjuk, mi erre a mi válaszunk.
Pap Benjámin Roland
Új hozzászólás