2022. május 4., szerda

DÉLELŐTT | 
Mindenki a maga helyén

Igehely: 2Móz 17:8-16; Kulcsige: 2Móz 17:9 „Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat közülünk, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz.”

Ma sem mentes az életünk a harcoktól. Felmérhetetlenül sokat jelent, ha nem egyedül kell ezeket a csatákat megvívnunk, a nehéz helyzetekben megállnunk. Egy lelki vezető, elöljáró, tapasztaltabb barát jobban rálát a problémára, átlátja az adott helyzetet, és segít, tanácsol. Vannak ilyen lelki barátaid, vagy egyedül, magányosan cipeled a terhedet, testvérem?

Nagy áldása van a testvéri közösségnek. Igazi lelki otthon, ahol megoszthatja az ember örömét, bánatát. Ami fáj az egyiknek, fáj a másiknak is. Amiben várják a megoldást – hogy lesz-e munkahelye a másiknak, sikerül-e a vizsgája, megtér-e a szomszédja –, azt együtt, közös ügyként imádkozzák és harcolják végig. De egyik is, másik is befektet valamit. Egy első lépést, hogy megnyílok, kimondom, megosztom; egy kockázatot, hogy komolyan vesznek, meghallgatnak és még később is érdeklődni fognak. Befektetem az időt, bizalmat, őszinteséget, szeretetet és közösséggé formálódunk. Megismerem a másikat, követik az életemet. Tudom a gyengeségét, tudják a hibám, de erősítjük, bátorítjuk egymást. Imádkozunk, és akkor mindig biztos lesz a győzelem Istennel.

Részese lettél-e ennek? Van-e ma valaki harcban, aki a segítségedet, imatámogatásodat várja?

Kelemen S. Sándor

DÉLUTÁN | 

Önzetlenek

Igehely: Jn 15:9-17; Kulcsige: Jn 15:13 „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”

Jézus a tanítványoknak nemcsak Megváltója, tanítója, gyógyítója, hanem barátja is. Sőt azt mondhatjuk: a barát igazi mintaképét látjuk Jézusban. Példát mutat számunkra a barátságban is. A tanítványok közül hármat különösen a barátjának fogadott: Pétert, Jakabot és Jánost.

A barát nem érzi magát a barátja fölött, nem nézi kevesebbnek a másikat. Amikor Jézus a barátainak nevezi akkori tanítványait, egy szintre helyezi magát az egyszerű galileai halászokkal. Nemcsak úgy beszélt velük, mint Megváltó a bűnössel, hanem mint barát a baráttal. Barátként siratta meg Lázárt a sírjánál, mert nagyon szerette őt. Jánosra bízta az édesanyját a kereszten, mint barátra, mert tudta, hogy rá számíthat. Nem is kérdezte meg, hogy elvállalja-e, mert tudta, hogy minden előzetes megbeszélés nélkül is megteszi, amit Mestere rábíz. Ő is így engedelmeskedett mindig az Atyának, és végül életét adta értünk.

Az a szeretet, áldozathozatal, önmegtagadás és lemondás, ami Jézus földi életén végigkísérhető, bennünket is érint. Tanítványaiként, hívő szülőkként életünk, mindennapjaink része kell, hogy legyen mindez. Ez által tudjuk bemutatni az Atya szeretetét gyermekeink, de a világ felé is.

Kelemen S. Sándor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
7 + 13 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.