2022. március 3., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A felebarát irgalmas

Igehely: Lk 10:25-37; Kulcsige: Lk 10:37 „Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!”

Megriadok, hogy hátsó szándékkal jött a Mesterhez! Ami felől tudakozódott, az a halandó ember legfontosabbik kérdése, viszont ezzel az indulattal lefokozta azt holmi eszmecsere szintjére. Az Úr Jézus ismerte gondolatait. Mégis azzal a komolysággal kérdez vissza, amely a témát megilleti. A törvénytudó helyesen válaszol, majd figyelmeztetést kap, hogy gyakorolja is, amit mond. Ennek súlya alatt továbbra is elméleti síkon marad, és újra kérdez: „De ki az én felebarátom?”

A felebarát az Ószövetségben még az én népemhez tartozót jelentette. A fogalom a századok során beszűkült, és már csak a hittestvért tekintették felebarátnak, vagy az ugyanazon nézeten levőt. A példatörténet által az Úr Jézus tudatosította ezt a beszűkülést. A szükségben levőt épp a vallás dolgában tekintélyesebbek nem vették észre. Helyes kegyességi magatartást csak a megvetett samaritánus tanúsított, és ő lett a bajba került felebarátja.

Tedd magad a másik helyébe! – figyelmeztettek tanítóink. Valóban: a szeretet parancsának engedelmeskedve hogyan szeretném, és hogyan tanúsítanék iránta irgalmat, ha én magam lennék az a másik?

Szilágyi László

DÉLUTÁN | 

A Szolgakirály

Igehely: Jn 13:13-17; Kulcsige: Jn 13:15 „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”

„A legtöbb ember mindig egy fokkal feljebbre kívánkozik annál, ahol éppen van.” – Kortársam volt, és a velünk párhuzamos alegység vezetője, csendes, de igen felkészült szakember. Szívesen beszélt velünk magyarul, és elég jól. A régi ismerősi körből most már véglegesen hiányzik. A személye időnként felidéződik bennem, és ez a megállapítása is. Ugye, az Úr Jézus erre is mondhatná, hogy ti közöttetek ne így legyen (Mt 20:26).

Mit tanulhatunk ez alkalommal a Mestertől? A szolgálatban – legyen az bár igen alacsonyrendű – a személy tisztessége továbbra is ugyanaz. A tanítványnak az ilyenszerű – „Nekem kell ezt csinálnom?!” – döntéshelyzetben irányt mutat az, aki korábban már előtte járt. Az Úrtól kaptuk a megbízatást, és hozzá a képességet az egymásnak való kölcsönös szolgálatra. Ennek megcselekvésében is Ő a példa, aki „nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő”, és „szolgai formát vett fel” (Fil 2:6-7).

Ez a bibliai szakasz az evangéliumnak abból a nagy egységéből való, amelyben az Úr Jézus búcsút vesz a tanítványaitól. Kegyelem, ha ilyen szép örökséget hagyhatunk mi is magunk után.

Szilágyi László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
7 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 6:46–49 Kulcsige: Lk 6:46 „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?”

Az Úr Jézus különleges dolgokat mondott el hallgatóinak, amelyek elgondolkodtatták őket. Megérthették jobban, hogy mit jelent az új bort új tömlőbe tenni. Az ige hallgatása, az ismeretek bővítése, álláspontok ütköztetése vagy teológiai igazságok megfogalmazása nem elegendő ahhoz, hogy az ige elérje célját (Ézs 55:11). Igei igazságokból épülhet csodálatos ház, díszítve lehet a legnagyobb elmék legszebb szavaival, körülvéve a jószándék sétányaival és az Istennek tett ígéretek örökzöld fáival. Amikor azonban az árvíz jön, kísértések, próbák érik, összedől, mert nincs alapja.