RMBGySz*

2022. november 2., szerda

DÉLELŐTT | 

Van-e javíthatatlan állapot?

Igehely: Jer 13:20-27; Kulcsige: Jer 13:23 „Ha majd fehérre változtatja bőrét az etióp, vagy ha a párduc elrejti foltjait, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!”

Szó sincs arról, hogy Isten népe olyan mélyre süllyedt volna, hogy Isten ne tudná helyreállítani. A 27. versben olvashatunk arról, hogy mi az, ami miatt a nép menthetetlen: „Nem akarsz megtisztulni.”

Talán mi is érezzük magunkat úgy, hogy messze sodródtunk Isten útjától, talán azt gondoljuk, hogy menthetetlen a helyzetünk. Az ördög minden bizonnyal szeretné, ha azt hinnénk, hogy ilyen messziről már Isten sem tud, sőt nem is akar már helyreállítani.

Az igazság azonban az, hogy Izrael helyzete csak addig volt menthetetlen, amíg ők maguk nem akartak megtisztulni. Amikor már úgy tűnt, hogy Isten népe végleg odaveszett, fogságba került, az országot eltörölték a föld színéről, csak akkor kiáltottak őszinte szívvel az Úrhoz. Isten még úgy is helyre állította a népet, hogy nem csak a pusztulás szélére kerültek, hanem gyakorlatilag is pusztává lett az ország.

A mi életünkben is ugyanaz a kulcs, mint akkor Isten népe számára. Akarunk-e megtisztulni? Nem az a kérdés, hogy van-e akaraterőnk, vagy tudunk-e megtisztulni? Nem! Csupán annyi: akarunk-e? Ha igen, Isten helyre akar, tud és fog is állítani bennünket.

Mezei Tamás

DÉLUTÁN | 

A megpróbált hit elnyeri Urunk dicséretét

Igehely: 1Pt 1:5-7; Kulcsige: 1Pt 1:7 „Hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre.”

A megpróbáltatások idején általában könnyen beszűkül a látókörünk, és hajlamosak vagyunk csak arra fókuszálni, ami az adott helyzetben a probléma. A fogfájáshoz tudnám ezt hasonlítani, hisz ilyenkor szinte lehetetlen bármi másra odafigyelni, lehetetlen akár egy percre is elfelejteni a fájdalmat.

Péter olyan testvéreknek írja levelét, akik a lehető legkegyetlenebb és legigazságtalanabb módon szenvedtek a hitükért. Természetesen nem azt mondja Péter, hogy az elszenvedett üldözés miatt örvendeznek, hanem annak ellenére. Az örömük forrása túlmutat a földi életen és mindazon, amit itt el kell szenvedniük. Péter arra irányítja a figyelmüket, ami a szenvedésen túl vár rájuk, s azt mondja: készen van számotokra az üdvösség. Csak ennek fényében és tudatában lehetséges örvendezni az üldözés közepette.

Kísértés számunkra is, hogy csak arra figyeljünk, amit éppen el kell szenvednünk. Péter levele által, a Szentlélek bennünket is arra hív, hogy lássunk túl azon, ami épp megpróbál, arra a napra, amikor megpróbált hitünk méltónak bizonyul a dicséretre, dicsőségre és tisztességre Jézus Krisztus előtt.

Mezei Tamás

2022.11.02.