2022. november 26., szombat

DÉLELŐTT | 
Az Ige minden korosztálynak szól

Igehely: 1Jn 2:7-14; Kulcsige: 1Jn 2:7 „Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok.”

Isten az Ő Igéjét tükörként állítja az ember elé, amit ha olvas és hallgat, felismeri benne önmagát: bűnös, elveszett, kárhozatra méltó. De meglátja Istent is az Ő szentségében, igazságában és meglátja Jézus Krisztust, aki egyetlen megoldás a bűneire. Az üdvösségről szóló Ige mindenkinek szól, csak meg kell hallani és hittel elfogadni. A hívő embert pedig neveli, „hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3:17). Tanítja a gyerekeket tiszteletadásra és szülők iránti engedelmességre. A szülőket felkészíti a gyereknevelésre. A házasfeleket, hogy hogyan tiszteljék és szeressék egymást. Az ifjakat, hogy megtagadják a világi és ifjúkori kívánságokat. Az időseket, hogy hogyan kell elengedni még jónak tűnő dolgokat is. Minden korosztály megtalálja Isten igéjében a hozzá intézett figyelmeztetéseket és bátorításokat. A baj ott kezdődik, mikor nem magunknak, hanem másnak hallgatjuk vagy olvassuk az igét, és lehet, hogy míg mások fejére olvassuk az Igét, mi megtéretlenül, bűnösen rohanunk a kárhozat felé. Ma reggel neked szólt az Ige?

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Vélemények az Úr jövetelének ígéretéről

Igehely: 2Pt 3:3-4; Kulcsige: 2Pt 3:4 „És ezt kérdezgetik: »Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.«”

Jézus Krisztus megígérte tanítványainak, hogy újra el fog jönni, hogy magával vigye az övéit. Péter az ő levele által erősíti a hívők szívében az Úr ígéretét. Az első hívők annyira komolyan vették az erről szóló írásokat, hogy úgy vélték, hogy ez az esemény már az Ő idejükben meg fog történni. Az évszázadok múltával mintha elhalványodott volna ez a krisztusvárás, de az ébredések idején újra és újra valósággá vált Krisztus eljövetelének közelsége a megtért hívők számára. A csak külső vallását megélő keresztyénség beszél ugyan Krisztus eljöveteléről, de élete egészen másról tesz bizonyságot. Mintha azokkal a hitetlenekkel értenének egyet, akik csúfolódva arról beszélnek, hogy hosszú generációk és évszázadok óta semmi sem változott. Nyár és tél, nap és éjszaka egymást követik a megszokott módon. Ezek azok az emberek, akik nem akarnak hinni, hogy így lelkiismeretfurdalás nélkül kiélhessék bűnös vágyaikat, testi kívánságaikat. Isten ítélete nem maradt el Nóé napjaiban, és Isten ítélete nem fog elmaradni ez utolsó időben sem. Hosszútűrésének célja azonban az emberek megtérése. (2Pt 3:9)

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?