2022. november 4., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus feltámadása által keltünk életre

Igehely: Róm 6:9-18; Kulcsige: Róm 6:13 „Tagjaitokat se állítsátok a gonoszság fegyvereiként a bűn szolgálatába, hanem álljatok Isten szolgálatába, mint akik a halálból életre keltetek, és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak Istennek.”

Pál, és általa a Szentlélek, arra a valóságra irányítja a figyelmünket, ami nem a szemünkkel nézve válik felismerhetővé számunkra, hanem a hitünkön keresztül szemlélve válik valósággá az életünkben.

Mielőtt Isten kegyelme újjászült volna minket, nem volt lehetőségünk kiszabadulni a bűneinkből. Jézus Krisztus azonban feltámadt a halálból! Ez azt jelenti számunkra, hogy Neki van hatalma megszabadítani bennünket ennek a világnak, régi életünknek minden megkötözöttségétől. Van hatalma új életet adni, ami nincs e világ hatalma alatt.

Mennyire éljük mindennapjainkat ennek a kimondhatatlan szabadságnak a tudatában? Nem úgy van, hogy sokszor még mindig elhisszük, hogy nem tudunk szabadulni a régi életünktől, ennek a világnak a nyomorúságától? Pedig nincs okunk engedni, hogy a bűn erőt vegyen rajtunk, vagy e világ miatt keseregjünk. Jézus feltámadt, és vele együtt mi is új, örök életben élünk. Szabadok vagyunk az Isten haragjától és mindentől, amivel e világ akar idekötözni bennünket, de szabadok vagyunk a saját múltunktól is. Bennünket „Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre” (1Pt 1:5).

Mezei Tamás

DÉLUTÁN | 

Isten hosszútávú szándéka a kánaáni népekkel

Igehely: Bír 2:1-5, 16-23; Kulcsige: Bír 2:22 „Mert velük fogom próbára tenni Izráelt: vajon ragaszkodnak-e az Úr útjához, ahogyan ragaszkodtak őseik, és azon járnak-e, vagy pedig nem.”

Izrael nagyon veszélyes útra lépett, amikor teret engedett a bálványoknak. Leleplezték szívük igazi valóját Isten és a világ előtt. Azért kezdtek el a különböző bálványoknak hódolni, mert valamilyen szükségük kielégítését remélték tőlük, holott Isten volt az, aki gondoskodott népéről gazdagon és természetfeletti módon, olyankor is, amikor a környező népek szűkölködtek. De ez rávilágított arra, hogy mennyire nem ismerték Istenüket, kiveszett emlékezetükből, hogy Isten miként szabadította meg őket, és tette őket saját népévé.

Egy másik ok, amiért a nép bálványok felé fordult, hogy olyan dolgokat akartak tenni vagy megkapni, amik az Isten szemében nem voltak helyes dolgok: más népekkel házasodni, vagy éppen az ő életvitelüket kívánták átvenni.

Azok a bálványok azonban, amelyektől szabadságot reméltek, végül igába hajtották az egész országot, és azok a bálványok, amelyektől bőséget reméltek az éhhalál szélére sodorták őket.

A kísértés számunkra is csapdává válhat, ha Isten helyett csupán Isten áldásaira vágyunk. Mindenekelőtt Istent szeressük, és a szükségeinkben Őrá támaszkodjunk. Ahogy Jézus mondta: Keressük először az Ő országát, és minden más ráadásul megadatik (Lk 12:31).

Mezei Tamás

 Napi áhítat

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem.